Szerintetek igazságos ez egy anyától?

Két testvérem van, anyám és egyikőjük a határ mellett laknak Magyarországon, én és egy másik testvérem külföldön, de a határ mellett lakunk, autóval/vonattal az út kb 1,5 óra, anyagilag sem megterhelő. Eddig mindig arról volt szó, hogy mi látogassuk őket, de autó nélkül elég nehéz kis falvakba utazgatni úgy, hogy a tömegközlekedés gyatra és hihetetlen drága is. Pár év után kicsit sok ez nekünk, persze szeretek haza járni, hiányzik a családom is de kicsit úgy érzem, el vagyunk hanyagolva, én is és a testvérem is, aki itt él a közelünkben. Anyám a másik testvéreméknél van nagyon gyakran, igaz közel laknak egymáshoz, de lassan az az érzésem, mi nem is hiányzunk neki. Megemlítettem, hogy a vonatjegy 4.000 Ft körül lenne, mi meg persze kimegyünk elé, nem kell ajándék, semmi, itteni tömegközlekedést mi álljuk, csak jöjjön el és nézze meg, egyáltalán hogyan élünk. Ugyanis még sosem volt nálunk. Szerintetek normális ez? Mikor meg szóvá teszem akkor én szégyenljem magam, amiért ilyeneket mondok, és ő sértődik meg.