Mi a véleményetek erről a "próbaházasságról"?

A próbaházasság elnevezés szerintem gagyi, de azzal maximálisan egyetértek, hogy az összeköltözésre szükség van házasság előtt. Én legalábbis az ellenkezőjére kizárólag negatív példákat láttam eddig. Az egyik pl. szüleim házassága, amit mi szívtunk meg testvéremmel, nem is kicsit...

A vőlegényemmel az első pillanattól hosszú távra terveztünk, három hónap után össze is költöztünk, soha semmi súrlódás nem volt közöttünk, tényleg maximális az összhang az elejétől kezdve, de ezzel együtt is azt mondom három év együttélés után, hogy nem bánom, hogy az esküvő még csak mostanában fog sorra kerülni.

Így teljesen tiszta lelkiismerettel, nyugodtan állhatok oltár elé, mert rengetegszer bizonyított már a kapcsolatunk. Nekem ez azért fontos, mert tényleg komolyan gondolom a holtodiglan-holtomiglant, és azt sem akarom, hogy később a gyermekeink felelőtlen házasságkötéssel és családalapítással vádoljanak bennünket, ahogy mi vádoltuk (jogosan) a szüleinket, mert tönkretették négy ember életét is ezzel.

És igen, megromolhat ezek után is a kapcsolatunk, ez természetes, de legalább az egymás nem ismerése miatti konfliktusokat ezzel nagyrészt kivédtük, és az is valami.

Amúgy pontosan milyen lényeget is öl ki az összeköltözés? A házasság ugyanúgy fontos és szép döntés összeköltözés után is (sőt, akkor igazán érett döntés), az igen kimondása sem kevésbé felemelő, és a családalapítás örömeiből sem vesz el.

Persze elvakult vallásos emberek lehetnek más véleményen, de több lelkész család (házaspár) is van az ismerősi körömben, és pl. ők is több év együttélés után házasodtak.

Ismertem egy fiatal, húsz év körüli srácot, nagyon bigott, vallásos családból származott, a menyasszonyával vártak az első alkalommal a házasságig, és ők is együtt éltek ennek ellenére, csak külön szobában aludtak. Mondjuk ő alapból nem volt szenvedélyes típus, de ez más kérdés.

Megírhatnád amúgy, hogy szerinted hogy "kellene" működnie a dolgoknak, és az miért lenne jobb.

Nézd, az egész minden mára nagyon átalakult, ismerek nem egy esetben olyan párt, akik nem házasok, pedig évek óta együtt élnek, gyerekük van és nagyon jól megvannak.

Szerintem a házasság manapság már nem előfeltétele semminek, csak amolyan formai dolog, mindenki maga dönthet arról, hogy él-e vele, hiszem, ha megnézed manapság ha valakik házasok és összevesznek ugyanúgy minden további nélkül elválnak...

Nálunk a helyzet adta, hogy a párommal "idő előtt" összeköltözzünk, mert mindketten távol lakunk a szüleinktől, így egyszerűbb egy lakást fenntartani, mint kettőt. Még nem vagyunk házasok, de mielőtt gyerekünk lesz szeretnénk majd megházasodni.

Összességében szerintem ez egy olyan dolog, hogy mindenki tegyen belátása szerint, de szerintem nem a házasságon múlik, hogy a későbbiekben egy boldog családot fognak-e alkotni avagy sem.

A házasság egy szerződés. A polgári házasság a két házastárs szerződése, az egyháziban ott van harmadik félként az egyház is. (Habár elég egyoldalú a szerződés, mert az egyház sok mindent kér, de nem ad szinte semmit.)

Egy szerződést pedig, mielőtt aláírja az ember, érdemes alaposan áttanulmányozni. (Tényleg, házasság esetén van elállás joga?)

Ha van Isten, őt - mint a világ Teremtőjét - nem hiszem, hogy befolyásolja egy földi szerződés. Ha úgy látja, egybeköt házasság előtt is, ha nem, házasság után sem. És amit egybekötött, fel is oldhatja, hiszen mindenható.

Ja... Isten tiszteletben tartja az ember szabad akaratát.

Egyébként a személyes tapasztalatom is az, hogy érdemes előtte együtt élni, és még úgy sem biztos, hogy minden probléma "kijön".

Nézd, ehhez annyit fűzök hozzá, hogy próba nélkül cipőt sem veszek, nem hogy házasodjak...

Az együttélés nagyon fontos egy házasság szempontjából, és szerintem pont, hogy sokkal jobb és megbízhatóbb döntés az, ha a felek már valami működőre mondanak valami igent, mint az ismeretlenre.

Tehát a házasság lényege az, hogy a a nászútról már a közös lakásba mennek haza, és akkortól kezdve laknak együtt. Az cuki amcsi filmeknél persze ilyenkor jön a the end, azt az érzést keltve a nézőkben, hogy innentől kezdve túláradó boldogság az egész házasság.

Szerintem a házasság - a JÓ házasság - azon alapszik, hogy felelősségteljes döntést hoztok, a lényege pedig az, hogy kitartotok egymás mellett, segítitek egymást a hétköznapokban.

A nézeteid szerint - ha nem tévedek - az összes munka a házasság után kezdődik, hazajöttök a nászútról, és mindennek klappolnia kell, mert annak már tétje van, ha nem egyeztek meg a háztartás kérdéseiben, vagy pl. a pénz kezelésében (merthogy gazdasági közösségről is van szó).

Ilyen esetben az egyik fél nyel, majd rájön, hogy "hoppá, ha én ezt tudtam volna..." Csakhogy akkor már késő. És elúszik a rózsaszín felhő(a házasság lényege?), hamarabb, mint hinnénk.

Ellentétben azzal, ha a házasulandók már jól ismerik egymást. Ilyen esetben az esküvő tényleg a kapcsolat megkoronázása lesz, nem egy vízválasztó, vagy egy megmászandó hegy, ahol nem tudjuk, mi vár a másik oldalon. Igen, valószínűleg izgisebb a te verziód, de én alföldi lány vagyok, legyen inkább valami "laposabb", de így legalább nem kormányzunk egy kapcsolatot a szakadékba. Utólag ez nagyobb boldogság, mint a próba nélküli cseresznye.