Menjek el anyukám halálának évfordulóján sportnapra?

Menj!

Minden szülő azt szereti ha a gyerek boldog.

Én a helyedben elmennék.

Most gondolj bele, anyukád minek örülne jobban? Ha otthon sírnál, vagy ha jól éreznéd magad valahol?

A sportnap után kimehetsz a temetőbe és vihetsz neki virágot, ha úgy érzed, meg kell emlékezned róla.

Menj csak el. Nem fogsz bőgőrohamot kapni, ha nem arra gondolsz egész nap, hogy anyu ma egy éve halt meg.

Utána menj ki a temetőbe, sírd ki magad ott, vigyél neki virágot a sírjára, vagy ha nem bírsz kimenni, vagy nincs kedved, akkor gyújts neki gyertyát, hallgasd meg a kedvenc dalát vagy versét, ha volt (a YT-on egy csomó van). Sírni otthon is tudsz. Az igazán mély fájdalom nem kér nagyközönséget.

Sajnállak, amiért ilyen korán elárvultál, kicsi lány. Én is gyászolok, megértelek. De az élet megy tovább. Nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy mindenről lemaradj, csak mert édesanyád elhunyt. Vissza nem hozhatod, és biztos vagyok benne, hogy a szíved mélyén őrzöd a szeretetet, amit kaptál tőle. Szerintem ő is azt szeretné, ha élne, hogy boldog és emlékezetes kamaszkorod legyen. A 25 éves osztálytalálkozón, amikor együtt röhögtök a sportnapos képek fölött, hol leszel, ha nem mégy el most?

Menj csak el.

Nem azon az egy napon múlik, hogyan él az emléke benned...

Kíváncsi vagyok ki/kik pontoznak le. Írják már le a véleményüket. Én úgy írtam azt, hogy menjen, hogy nekem is meghalt édesanyám.

Ti is tapasztalatból pontoztok ilyen okosan?