Egyszerűen nem tudok napirendre térni az anyósom javaslata felett! Ti hogyan reagáltatok volna egy ilyenre?

A párom örökölt egy lepukkant lakást, egy elég zűrös környéken. Kitaláltuk, h felújítjuk egy kicsit és kiadjuk, a pénzt pedig félretesszük a későbbi terveinkre.

Pár napja beszélgettünk a kedves mamával, aki bedobta a nagy ötletet: költözzünk oda az örökölt lakásba, az enyémet adjuk ki, és ottélésünk ideje alatt újítgassuk fel.

egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni. tudni kell, hogy a lakás amiben lakunk az enyém, szépen, igényesen felújított, hitelmentes, 4 éve együtt élünk benne, minden cuccunk itt van, be vagyunk rendezkedve, jól érezzük itt magunkat, normális a környék.

első döbbenetemben szinte szóhoz sem jutottam, persze kategorikusan elutasítottam a dolgot, elkezdtem érvelni, h ennek semmi racionális okát nem látom, hiszem a költözés egy valag pénzbe kerülne. ha olyan bérlőt fogok ki, akkor leéli a lakást, aztán újíthatjuk fel azt is.

no meg kinek van kedve egy épp felújítás alatt álló kégliben téblábolni a csempék, parketták, festékesvödrök közt?

lenne más megoldás is, miszerint kölcsönkérünk anyumtól, felújítjuk, kiadjuk, és a bérleti díjból törlesztünk. ezt persze anyóspajti elengedte a füle mellett, és szajkózta a saját "korszakalkotó" ötletét.

hogyan mondhatnám meg neki ellentmondást nem tűrően, h felejtse el, h én valaha is abban a lakásban fogok élni?