Csak nekem bizarr ez az "anya, apa" megszòlítás a szülôk közott? (nemprovokáciòs céllal írom a kérdést, csak kíváncsi vagyok. )

Egyetértek veled, nekem ez kissé visszataszító. A férjem nem az apám, hanem a szerelmem, van nekem apám, és az nem ő! :D Ahogy én sem bírnám, ha a párom engem anyának hívna, mikor van neki anyja. Az más, ha a gyereknek azt mondom, hogy vidd oda apának, vagy kérdezd meg apát, de magunk közt sosem tudnám így szólítani.

Nekem nem, sok esettben így szólítom a párom. Azért mert van egy közös gyerekünk, nekem nyilván nem az apám, de a lányunknak igen, ő is szokott anyának hívni. Szoktuk egymást a saját nevünkön is szólítani, vagy becézni :)

En is utálom az ilyet.

Nekem is furcsa lenne. :)

Mikor a gyerek kicsi, azért szólítják így egymást, meg a szüleiket is mamának-papának, hogy a gyerek tudja, hogy kell őket szólítani. Egy rokonom egyszer hívta a gyerek előtt a férjét "Pityubébi"-nek, a lány vagy 2 évig így hívta az apját :)

Nálunk csak addig szólították egymást így a szüleink amíg kicsik voltunk, ma már nem :)

Nálunk a férjem vetette fel, hogy apának és anyának hívjuk egymást a babánk megszületése után, mert olvasta egy könyvben, hogy összezavarodik, ha nem így hívjuk egymást, és nem fogja tudni a baba, hogy ki-ki. Hát majd meglátjuk, hogy fogjuk hívni egymást. Bár ha arra gondolok, hogy az én szüleim husimozták, bogaramozták egymást pici babakorunkban is, mégsem hívom sem anyukámat, sem apukámat kolbásznak, szaláminak, csülöknek, vagy szentjánosbogárnak, nem biztos, hogy összezavarja a gyereket, ha a szülők nem anyáznak és apáznak.

Nekem a férje kezdte el, hogy anyának hívott engem, de az első alkalommal felhívtam rá a figyelmét, hogy nem én vagyok az anyja, most egy éves a gyerek, engem mamának hív az apját papának, pedig a keresztnevünkön szólítjuk egymást. engem nem zavar ha más csinálja, az ő dolga, de nálunk ez nem divat.