Mért utál az apám ennyire?

hány éves vagy?

mikor halt meg anyukád?

lehet apud úgy van vele elég nagy vagy már hogy magad intézd a dolgaidat.

Nem hinném, hogy utál, valószínűleg nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nem tudom, mikor halt meg édesanyád - fogadd őszinte részvétem - , de valószínűleg nem jutott még el teljesen a tudatáig, hogy bizony most neki kellene számodra valamelyest pótolni őt is. Bár személy szerint ez lehetetlen, mert egy édesanyát senki sem pótolhat, valakinek, a Te esetedben az édesapádnak kellene pótolnia azt a törődést, amit elvesztettél édesanyáddal együtt. Sajnos úgy tűnik nincs szülői hivatásának magaslatán, úgy tűnik, még saját magát sajnálja ahelyett, hogy Veled törődne.

Remélem, nem vagy túl kicsi, mivel mondtad, hogy már pályát választottál, azt javaslom, mivel nem valószínű, hogy a helyzeted mostanában meg fog változni, valóban kezdd el a saját ügyeidet intézni. Ha úgy érzed, ez túl nagy fa, kérj segítséget valaki mástól, nagymama, nagynéni, osztályfőnök, kedvenc tanár. Nem kell még ebben profinak lenned, de abban biztos lehetsz, ha sikerül iskolát váltanod és a másikat elvégzed, lehetőleg minél jobb eredménnyel, nagyon büszke leszel magadra.

Ha tudod hogy nem utál miért úgy teszed fel a kérdés, hogy mért utál ennyire?

Először is nagyon sajnálom ami Édesanyáddal történt.

Apudnak is biztos nagyon nehéz, talán ezért is érzed úgy, hogy azóta másként viselkedik. Feltételezem nem gondolta, hogy egyedül kell majd felnevelnie Téged. De nagylány vagy már. Próbálj minél önállóbb lenni, ezzel segíts Neki. Majd idővel Apud is biztos jobban összeszedi magát, és meg fog változni... Addig is próbáld nem bántásként felfogni az ilyesmit. Csak nem tud még hogy kezelni bizonyos helyzeteket. Emiatt nem Rád dühös, hanem a helyzetre, talán magára... Csak Te vagy az aki ezt megérzi.

De miért most jut ez eszedbe? Miért nem intézted nyáron? Sőt, tavaly?

Most mit tanulsz? És mit szeretnél? Talán érdemes lenne mégis végigvinned azt, amit csinálsz. Ha szakközépről beszélsz, oda nem is tudsz emnni utolsó két évre, nem?

Biztos nem utál, csak Te érzed így. Tudom ez nem a legjobb amit most írok, de nehéz korban vagy!! Biztos nehezen tud kezelni ez a se nem felnőtt se nem gyerek... és te is érzékenyebb vagy ebben a korban. Az is lehet, hogy apudat emlékeztetted az anyukádra -részvétem- és ő is gyászol ne feled.

Kezd szépen kezedbe venni a dolgokat, el akarsz jönni intézd el, hogy neki már csak jóvá kelljen hagynia!