Mért utál engem az egész családom?
Nos
Hazajöttem egyszer, amikor nem ettem meg az iskolába készített tízóraimat. Az anyám észrevette, és megint elkezdte a szokásos balhét, hogy mért nem ettem meg, és addig fel se mehetek míg be nem zabáltam. Kimentem közben a kapun hogy megnézzem van-e posta, és ekkor elkezd ordibálni: "Gyere vissza mert már komolyan mondom hogy megöllek". Szinte minden nap talál valami gondot, ma is átment az öcsém a szomszédba, akik jó barátaink, elmondtuk neki és az apámnak és úgy leordították a fejemet mint az állat, először az "Ezt nem úszod meg" szöveggel, azután az egész éves gépletiltással, de leszarom, most már nem is érdekel.
A bátyám egy akkora egy lökött idióta, állandóan wowozik meg reppet hallgat hogy hú de nagy menő legyen és állandóan ütöget engem meg dobál, ugyanis nincs egy nagy súlyom.
Az öcsém szembevág a fakarddal, ha az anyám velem ordít akkor kinevet, az anyu meg megdicséri...
Ezek után jön a kamu szeretlek szöveg, én már csak annyit mondok hogy aha, mert utána öt másodperccel úgyis hangsebességgel röpül a fejem az ordibálástól.
Már gondolkoztam azzal hogy elmegyek, de nem tudom megtenni. Akkora bűntudatom lenne azért mert elmentem, hogy előbb öngyilkos lennék, mintsem hogy elérnék az utcasarokra, pedig sarokházban lakunk.
Kitűnő tanuló vagyok, negyedikben be is jutottam az egyik legjobb nyolcévfolyamos gimnáziumba. Ha egyeseket hoznék, akkor a család szintjén lennék de én inkább magasabb intelligenciával akarok rendelkezni mint ők...
Mit tegyek hogy megszeressenek, vagy mit ha már sosem fognak legalább a család tagjának tartani?
Köszi:
Aki ezt leírta és belefáradt az ujja
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
ezt is te írtad ki igaz?
Tudom, hogy nem ezt a választ várod, de: kamasz vagy, azért érzel így. Ezzel szinte mindenki így van, én is csak 17 éves korom körül kezdtem rájönni, hogy talán eltúlzom a dolgokat, és 19 lettem, mire elkezdtem azt tapasztalni, hogy amikért anno én is hatalmas balhékat csaptam, amit én is igazságtalannak tartottam, azt másoknál kamaszos túlzásnak vélem.
Mint nálad. Itt is volt mindennapos veszekedés, sőt még durvább dolgok is, mint amiket leírsz, de felnőve ezek már nem tűnnek olyan kiakasztónak, mint akkor voltak. Na meg rájöttem azóta, hogy jobb türelemmel kezelni a nehéz helyzeteket, mint hisztibe átcsapni és öngyilkosságon forogni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!