Nagyon ki vagyok bukva. Ez most már mindig így lesz, hogy engem nem értékel a családom?
Az a helyzet, hogy édesanyám, nővérem és én vagyunk a család, plusz anyai nagymamám és nagypapám.
Egy olyan fél éve meghalt nagypapám testvére és a lakása úgy néz ki a miénk lesz. Nővérem és barátja odaköltöztek, nővérem elmarta a barátját, szóval most egyedül szambáázik a lakásban.
Már 24 éves, de még csak 1X volt komolyabb munkahelye, amúgy mindig tovább tanul, elkezdte a masszőrt kiment táncikálni Indonéziába, aztán visszajött dolgozott, aztán megint tovább tanult, abbahagyta most megint elkezdett valamit, végre levelezőn, mert észrevette magát, hogy folyamatosan élősködik anyukámon meg a családi kasszán.
És most van egy komoly kapcsolatom, és szeretnénk összeköltözni, de hogy ő nem megy vissza anyukámhoz meg ilyenek.
És anyukámk, meg nagyszüleimnek is az a véleménye, hogy én sokkal komolyabb vagyok, sokkal érettebb, de nem akarják fölemelni a hangjukat nővérem ellen, mert ő akkor kivágja a hisztit. Csak én vagyok olyan hülye, hogy mindig csak tűrök és nyelek, és mindig én szívom meg, hogy folyamatosan alkalmazkodok, és ebből már nagyon elegem van. 22 éves vagyok 20 éves korom óta dolgozom, most még tovább is fogok tanulni a munka mellett, nem igazság, hogy nővéremé legyen a lakás, csak mert nagyobb a szája. :..( Én sokkal többet tettem le az asztalra, mint a nővérem, mégis mindig én vagyok kisemmizve, anyukám meg nem hajlandó állást foglalni, amit megértek, de nagyon elegem van.
Teljesen el vagyok keseredve, fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Az lesz a vége, hogy teszek magasról a családomra elmegyek a párommal albérletbe, és kénytelen leszek nélkülözni a "családi támogatást"... Nem igazság, hogy nővéremnek mindent aláraknak, nekem meg vért kell izzadni, ha el akarok érni valamit. És le vagyok sz@rva magasról, mert a mi családunknál ez a "minimum", hogy legyünk önállóak, dolgozzunk, de miért csak nekem kell betartani ezeket az értékeket? Nővéremtől miért nem várják el ugyanezt?
Nem mondom senkinek, mert tisztelem szeretem őket valahol, de most inkább dühös vagyok rájuk. Igazságtalanok.
:...(
Nem akarják eladni a lakást, mert jó helyen van, és tényleg nagyon szép lakás.
Ha valaki engedni fog, akkor az úgyis én leszek.
Most éppen azért sírok itt, mert már megdumáltuk a családdal, és érveltem én, persze nem ilyen formában, de hiába, azzal jöttek, hogy ő a nővérem, meg, hogy neki is ugyanolyan joga van mindenhez, pedig ez szemen szedett hazugság. Most már nem egy csokiról van szó, amit meg kell felezni... Én jobban megérdemelném. :(
Anyukám meg nagyimék is csak a nővérem háta mögött büszkék rám, de ha valamiben dönteni kéne kettőnk között észérvek alapján, akkor teljesen lebénulnak. Ezt megértem valahol, de most már nem 14 évesek vagyunk, nem csak a gyerekeik, hanem felnőtt emberek.
Nővérem simán elkér 10 ezreket anyukámtól, én meg ha nagy nehezen kölcsönkérek akkor is mindig visszaadom. Ráadásul nővérem már volt, hogy lopott is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!