A családom szerint nem normális a viselkedésem, szerintem viszont csak rossz passzban vagyok. Szerintetek is gond van velem?

Ne haragudj, de szerintem tényleg depresszió.

Ha pedig tévedek akkor sincs semmi, elmész egy szakemberhez, aki ad egy diagnózist arról, hogy nincs baj.

Szerintem joggal aggódik a családod.

"Rengeteget sírok, sokat alszok, alig eszek ez tény," - bocs, de ez depresszió :(

Tavaly február mér régen volt, valóban túl sokáig "gyászolod" a kapcsolatodat. Nyitnod kellene új lehetőségek felé (persze megértem, hogy nehéz normálisat találni)

A munkanélküliséggel gyakran jár együtt depresszió, ilyen esetekben a megoldást nem elsősorban a pszichológus, hanem a munka találása jelenti. (Bár lehet, a szakember is sokat segítene)

Aki kinevet az barom.

Évek óta nem láttam azt, akit szeretek, a dolog teljesen reménytelen, vicc, hogy én még mindig érte vágyódom, mikor nálam tárgyilagosabb és mások életében pontos tanácsot adni tudó embert alig ismernek. A sajátommal mégsem vagyok rendben. A mai napig azt várom, hogy bekopogjon egy jegygyűrűvel a kezében és örökké együtt legyünk, mert nélküle fél ember vagyok.

Viszont ez nem normális érzés. Hallgass a családodra.