Nagyon ki vagyok bukva. Ez most már mindig így lesz, hogy engem nem értékel a családom?
Az a helyzet, hogy édesanyám, nővérem és én vagyunk a család, plusz anyai nagymamám és nagypapám.
Egy olyan fél éve meghalt nagypapám testvére és a lakása úgy néz ki a miénk lesz. Nővérem és barátja odaköltöztek, nővérem elmarta a barátját, szóval most egyedül szambáázik a lakásban.
Már 24 éves, de még csak 1X volt komolyabb munkahelye, amúgy mindig tovább tanul, elkezdte a masszőrt kiment táncikálni Indonéziába, aztán visszajött dolgozott, aztán megint tovább tanult, abbahagyta most megint elkezdett valamit, végre levelezőn, mert észrevette magát, hogy folyamatosan élősködik anyukámon meg a családi kasszán.
És most van egy komoly kapcsolatom, és szeretnénk összeköltözni, de hogy ő nem megy vissza anyukámhoz meg ilyenek.
És anyukámk, meg nagyszüleimnek is az a véleménye, hogy én sokkal komolyabb vagyok, sokkal érettebb, de nem akarják fölemelni a hangjukat nővérem ellen, mert ő akkor kivágja a hisztit. Csak én vagyok olyan hülye, hogy mindig csak tűrök és nyelek, és mindig én szívom meg, hogy folyamatosan alkalmazkodok, és ebből már nagyon elegem van. 22 éves vagyok 20 éves korom óta dolgozom, most még tovább is fogok tanulni a munka mellett, nem igazság, hogy nővéremé legyen a lakás, csak mert nagyobb a szája. :..( Én sokkal többet tettem le az asztalra, mint a nővérem, mégis mindig én vagyok kisemmizve, anyukám meg nem hajlandó állást foglalni, amit megértek, de nagyon elegem van.
Teljesen el vagyok keseredve, fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Az lesz a vége, hogy teszek magasról a családomra elmegyek a párommal albérletbe, és kénytelen leszek nélkülözni a "családi támogatást"... Nem igazság, hogy nővéremnek mindent aláraknak, nekem meg vért kell izzadni, ha el akarok érni valamit. És le vagyok sz@rva magasról, mert a mi családunknál ez a "minimum", hogy legyünk önállóak, dolgozzunk, de miért csak nekem kell betartani ezeket az értékeket? Nővéremtől miért nem várják el ugyanezt?
Nem mondom senkinek, mert tisztelem szeretem őket valahol, de most inkább dühös vagyok rájuk. Igazságtalanok.
:...(
válasza: válasza:Az a lakás pont annyira a tiéd, mint a nővéredé, de elsősorban a nagyszüleidé vagy anyukádé, ők döntenek a mostani használatáról. Gondolom, nagypapád vagy anyukád nevén van, ahogy az említett rokon kívánta.
Maximálisan megértem a kifakadásod, tényleg nagyon durva. A korrekt megoldás a lakás eladása lenne vagy a lakás kiadása, és hogy a bejött pénzből egyformán támogassanak kettőtöket. Esetleg úgy is lehet, hogy egyiktek beköltözik, és cserébe a piaci bérleti díj felével támogatja a másikat (vagy a teljes bérleti díjjal támogatja a nagyszülőket, vagy megfordítva: anyukád támogatja a másik gyereket a bérleti díjnak megfelelő összeggel). Másfelől viszont nem ismerem a tényleges helyzetetek, csak az általad írottakat, és el tudom képzelni, hogy van anyukádnak valami valódi oka, hogy nem egyformán támogatja pillanatnyilag a két gyerekét. Hossszú távon alighanem te fogsz ebből jobban kijönni, még akkor is, ha most érthetően rosszul esik neked, és plusz kihívások érnek emiatt. A tanácsom is ez. Miután előadtad az érveid a családnak, fogadd el, hogy ez a helyzet. Kaptál az élettől, amit kaptál, próbáld kihozni belőle a legjobbat magadnak és a párodnak. Keressétek meg a ti pénzügyi megoldásotokat, és éljetek boldogan.
válasza:Fizesse ki a részedet a lakásból, szóval kérd a részed. Követeld. Ha mindig ott marad akkor te nem kapsz semmit?
Ha nem tud kifizetni, akkor költözz oda te és fizesd ki te a részét.
válasza:Nem hinném, hogy nekem járna az örökség, "mert megérdemled". Ha nem volt végrendelet, a gyerekek örökölnek, nem az unokák, és azt csinálnak az örökséggel, amit akarnak. Ha akarják, felgyújtják, és akkor se járna neked semmi.
Amúgy te csak azért dolgozol és vagy önálló, mert elvárják? Fura hozzáállás. A jutalomért csinálod?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Fuhh...hát ez jó sz@r helyzet és teljesen neked van igazad! Ilyen esetekben sosem tudom megérteni ezeket a szülőket. A pároméknál hasonló a helyzet.. van a bátyja.. mindig mindent ő kap pedig egy szar drogos, munkanélküli, soha semmibe nem segít az anyjának.. ellentétben a párommal aki segít és mindig leadott pénzt. Na most a bátyja már nem egyszer odaköltöztette a haverjait és az anyjuk egyszerűen nem küldte el ezeket az idegen embereket...fél év után vezette rá őket arra h már elkéne menni....pff milyen dolog már ez..
és ami a legdúrvább, h megismerkedett az évben egy csajjal aki tavasszal már oda is költözött hozzájuk bejelentette magád oda és 18 évesen már gyereket vár jah és próbálta meggyőzni a fiúk anyját h írassa rá és a pasijára a házat... és mi van a másik 3 gyerekkel???? mert ugye 4 en vannak fiútestvérek. na mind1 és ez még csak a kezdet azóta elérte a csaj, h kib@sszák a házból a párom...
Ezzel a történettel csak azt akartam mondani, h az ilyen anyatípus mint a tiéd nem változik. Nem fogják eladni a lakást és igazságos döntést sem fognak hozni..sajnos te fogsz ebben a helyzetben "szenvedni" majd talán akkor rájönnek ha "elveszítik" a lányukat..
20/L
Nem, nem a utalomért csinálom, hanem mert ezt láttam, így neveltek, nem érezném jól magam, ha úgy viselkednék, mint a nővérem, ha élősködnék, de azért iszonyat sz@r azt látni, hogy az ő hozzáállását jutalmazzák. Ezért érzem azt, hogy én is megérdemlem már a jutalmat. Semmit nem kaptam, semmit. Mármint anyagiakat, mert érzelmi támogatást nem mondhatom, hogy nem kapok, de azért az én erőmnek is van határa, hogy ezt így el tudjam viselni. Én úgy gondolom, hogy a nővérem most kipróbálhatta már több mint fél éve, hogy milyen egyedül lakni, én is ki szeretném próbálni. Édesanyám mindenbe beleszól otthon, ha megcsinálok valamit, akkor is csak kritizál, vagy ha otthon van kiveszi a munkát a kezemből, vagy a nyakamba liheg, aztán meg én vagyok a lusta, aki nem segít. Pedig ez nem igaz, néha ő is belátja ezt, de már nagyon idegesítő. Most hétvégén is felhívtam anyukámat, hogy ne főzzön, mert párommal átmegyünk főzni valami finomat, erre meg direkt főz vagy 3 féle kaját, csak hogy ne másszunk bele a konyhájába.
Ha nm is élősködne rajtunk a nővérem, akkor is nehéz lenne vele egy háztartásban élni, sok-sok okból kifolyólag.
Én most úgy látom, hogy albérlet lesz a vége, mindenesetre nem hagyom kisemmizni magamat, adtatok egy pár jó ötletet, igenis kérni fogok valamilyen kárpótlást azért, hogy nővérem költözhetett külön, és nem én. Talán ha ezt a lehetőséget fölvetem rögtön átgondolják, hogy nem járnának e jobban, ha én mehetnék oda, meg a párom.
Köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!