Van valaki hasonló helyzetben? Én már nagyon el vagyok keseredve és semmilyen megoldást nem látok.

tudom amit most mondok, az nem a megoldás, hanem lebszásnak fogod érezni:

szal ha ilyen helyzetben vagytok, és te is ki vagy készülve meg minden, akkor a legrosszabb dolog, hogy babát vállaltok be. Szar élete lesz így a kicsinek, mert nemhogy nem tudjátok majd megteremteni neki az anyagi körülményeket, de rá fogjátok kivetíteni rajta fogjátok majd "leverni" a megszenvedett kínokat.

Ha idősebb lesz akkor ez főleg előjöhet.

Az eseted sajnos manapság tipikusnak mondható. A kérdés tehát nem az, hogy van-e még valaki hasonló helyzetben, hanem az, hogy hányan lehetnek még ilyenben. Szerintem rengetegen. Jól gondolod, a babának árt az idegeskedés, próbálj rá koncentrálni, meg arra, hogy hamarosan hárman lesztek és milyen jó lesz igazi családban élni. A problémákat meg együtt majd megoldjátok, szeretitek egymást és ez mindennél többet ér. Manapság nagyon nehéz saját otthonhoz jutni, a válság okán a bankok is többszörösen bebiztosítják magukat, ami ugyan érthető is, de cseppet sem vigasztaló. Sokszor egy albérlettel jobban jár az ember, lehet, hogy kevesebbet fizetsz így, mintha törlesztőd lenne, amit ugyan a saját lakásodra fizetsz és egyszer a tiéd lesz, de az is lehet, hogy elveszted az egészet, hiába fizettél addig erődön felül. Nagyon sokan vannak most így, szinte fedél nélkül és az elárverezett házuk után még maradvány tartozásuk is van, amit az albérlet mellett mégis fizetniük kell. Szóval minden helyzetnél van még rosszabb is, de, ha azt nézed, hogy Ti ott vagytok egymásnak, kitartotok egymás mellett, egészségesek vagytok és egy babácskát is vártok, igazi kincsetek van! Ha fáj és sírsz, az természetes, valahol ki kell jönnie a feszültségnek, jobb, mintha magadban tartanád. De biztos ismered a kútba esett szamár meséjét, végy róla példát, mint sokan mások is, mert nincs más megoldás! Ha nem ismered a mesét szívesen bemásolom neked, de addig nem szaporítanám a sorokat.

Tarts ki és szeresd nagyon a családodat!

Jöhet a lepontozás a realitást nélkülöző hozzászólásom miatt, de én ebben hiszek és ez nekem mindig segített:

Isten nem ró rád olyan terhet amit ne tudnál elviselni. Ha Isten gyermeket ad megteremti hozzá azt is ami a felneveléséhez kell. Ezek régi modnások de nagyon igazak. Amikor terhes lettem én is albérletbe laktam. Most saját lakásunk van (ha leszámítjuk azt hogy szinte teljes egészében banki kölcsönből van :)). Ne légy elkeseredve az csak bevonzza a rosszat. Légy nyitott mindenkivel szemben mert a megoldások mindig onnan jönnek ahonnan a legkevésbé várnád. A babónak egyébként sem tesz jót a sok idegeskedés. Inkább beszélgess vele. Mondd el neki minden nap hogy ma is folytatod a lehetőségek keresését hogy amikor megszületik akkor egy gyönyörű otthon várjon rá. Hidd is el amit mondasz. És soha ne felejtsd el hogy az otthon fő összetevője a szeretet. Neki erre van a legnagyobb szüksége. Hidd el hozni fogja magával a baba az otthont is amiben boldogok lesztek. Csak nyisd ki a füled, a szemed és legfőképpen a szíved és vonzd be a lehetőséget.

Sok sikert és egészséges szép babót!

Egyetlen dolog amit most tehetsz, hogy most elfogadod, hgy jelenleg albérletben maradtok. Szerintem ilyen családi háttérrel nem tanácsos visszaköltözni anyukádhoz. INkább függetlenek legyetek. Ha túl sok az albérlet, akkor egy kisebbe (bár lehet így is kicsiben vagytok). Sajnos önerő nélkül nehéz, és még úgy is bizonytalan persze a törlesztés.

Mi jó munkával, rendes fizetéssel, gyerekekkel is 7 évig voltunk házasok, mire lakást tudtunk venni. Egy időben nagyon ideges voltam én is e miatt, aztán elfogadtam, hogy most nem annak van az ideje, albérletben kell maradnunk, és abból a helyzetből kihozni a legtöbbet. Jelenleg a baba miatt is aggódsz, de ne félj, az első pár évben nagyon jól megvan közel hozzátok, sőt! Most szerintem akkor teszed a legjobbat magaddal, ha megpróbálod lezárni a gondolatokat egy házról, és megpróbálod elfogadni, hogy most nincs még itt az ideje. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Mi is teljesen váratlanul kaptuk az önerőre az összeget, úgy hogy nem is gondoltunk rá, nem is számítottunk rá. Utána pedig a kölcsönön kellett törni a fejünket. De addig nagyon türelmesnek kellett lenni, míg ez a nap eljött.

Hogy később mi lesz, sosem tudni, de szerintem csak élvezd a kismamaságot jelenleg, és csak a picire és a párodra koncentrálj, bárhol is éltek.

Szorítok, hogy jöjjön valami szerencse utána az utatokba!

nem is kifejezetten a pénz miatt írtam. Hanem mert elkenődött vagy depressziós, labilis, stb. Ezt az írásoból ki lehet venni. A gyerek egy pár hónapig egy újdonság lesz, örömöd leled benne, stb. De mi lesz amikor elmúlik az újdonság?

Majd megint depressziós leszel egy gyerekkel az oldaladon, lehúz, hogy azt látod, hogy nem tudsz, vagy csak éppen hogy enni adni a gyereknek is, stb..

De amúgy meg igen ésszel kell szülni, nem pedig úgy, hogy te akarsz gyereket mindenáron, ez önzőség. A saját érdekedet nézed. Nem pedig azt, hogy el fogod e tudni tartani a gyereket.

kérdések:

Mennyit kerestek ketten együtt és kb mennyi a havi kiadásotok most? Mennyit tudtok havonta megspórolni?

Nem egyedi eset a tiéd hidd el!

Ugyan én már kinőttem abból a korból, hogy szüljek /van már 2 gyermekem/, de ha fiatal lennék, igen meggondolnám, hogy erre a világra szüljek!!

Tudod egy gyerek az felelősség, elkell tartani, felkell nevelni és nem mindegy hogyan és miből!?

Az én gyerekeim már felnőttek, hála az égnek megtudtuk adni nekik mindent ami kellett még is hálátlan felnőtté váltak!

Persze ez nem tipikus, nem általános de nálunk sajna ez van!!

Ezt csak azért írom, mert lehet Te szülsz és nem fogod tudni megadni neki amit kéne, és akkor? ???

Nézz szét a világban, szegénység, munkanélküliség, csőd stb....és ez csak a kezdet!!