Ti mit szólnátok hozzá ha kiderülne, hogy apátok nem törődött veletek születésetek után hónapokig?
És ezt eddig titkolták. Mondván kicsi voltam nem érteném meg. Lehet hogy igazuk van, de szerintem már régen elmondhatták volna. Most 17 vagyok, szerintem eddig is lett volna már rá alkalom. Eléggé kiakasztott a dolog. Azt hittem normális család vagyunk, mindig úgy gondoltam az átlaghoz képest amit látok jó a családunk. Erre kiderült, hogy apukám lelépett mikor anyukám terhes volt, és fél éves korom után kezdett el látogatni. Nem értem ezt az egészet, eddig jó apának tartottam. A másik amit nem tudok hova tenni, hogy anyukám hogyan bocsáthatott meg neki.
Mindig jó volt a kapcsolatom apukámmal, de most úgy érzem csak kompenzálni akarja az első hónapokat, azért olyan amilyen. Öcséim 7 és 8 évvel fiatalabbak tőlem, emlékszem rá milyen volt amikor anyukám terhes volt, vagy hogy velük hogyan viselkedett mikor megszülettek. Eléggé fáj, hogy nálam ezt kihagyta.
Nem akarok rá haragudni, de nem megy. Elmúlik ez? Ti is kiakadtatok volna ezen?
válasza:A férfiak gyakran megrettennek attól, hogy gyermekük születik. Hatalmas felelősség gyereket vállalni, és ezt sokan nehezen élik meg.
A megszületett gyermekkel az apuka kb 2 éves koráig nem nagyon tud mit kezdeni. Úgy gondolja, hogy a gondozása az anyuka feladata. Talán valami hasonló probléma adódhatott apukádnál. Persze én nem tartom helyénvalónak az ilyen viselkedést. De a múlton változtatni már nem tudsz, ahogyan ős sem.
Ha eddig úgy érezted, hogy minden rendben van a családban, akkor most nem lenne érdemes emiatt haragudnod rá. A megbocsátás értékes erény!
Próbálta ő is megmagyarázni. "Becsúszott" gyerek voltam, még fiatalok voltak, mondta hogy megijedt, nem akart még apa lenni, aztán megbánta. Oké, valahol megértem, de akkor sem kellett volna így viselkedni.
Tudom, hogy nem tud rajta változtatni, de attól még fáj.
válasza:Látod, semmi értelme nem lett volna elmondani. Most is csak rágod magad, pedig jó a kapcsolatod az apukáddal.
A tesóiddal pedig miattad viselkedett jól! Mert jó volt veled lenni, az apádnak lenni! Neki fájhat, hogy veled kihagyta. Anyukád pedig azér bocsájthatott meg, mert szerette, és mert visszajött.
Most őszintén: jobb lett volna, ha nem teszi?
És miből érzed, hogy csak kompenzál?
válasza:Nem tudom miért érzem hogy próbálja valamivel helyrehozni a dolgokat. Csak velem mindig kedves, míg öcséimre rá szokott szólni, vagy megbünteti őket. Nem emlékszem hogy engem valaha a szobámba küldött volna stb. pedig biztos én is voltam rossz. Hasonlók.
Nem lett volna jobb, ha nem bocsát meg neki anyukám, hisz akkor az öcséim sem lennének. Csak ez is olyan fura nekem. De lehet azért mert még nem voltam szerelmes.
válasza:Elkövetett egy hibát, de utána mindent megtett, hogy helyrehozza, mi a probléma?
Te még sohasem hibáztál?
válasza:anyám terhes volt. szülés közben komplikációk léptek fel a baba elhunyt.
aztán anyum megint terhes lett: apám azt mondta hogy túl korai még vetesse el, anyám nem hallgatott rá
megszületett a bátyám
bő két év múlva anyám megint terhes lett: apám azt mondta hogy túl kevés az idő a két gyerek közt vetesse el, anyám nem hallgatott rá
megszülettem én.
18 évesen egy spontán beszélgetés alkalmával mondta el anyám hogy lényegében az apám- akit kisgyerekként imádtam- nem akart engem.
nyilván apukád megbánta azóta a döntését. kár a múlton rágódni, főleg az ilyenen. mindenki követ el hibákat. örülj annak hogy csak félévre hagyott el és nem örökre
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!