Mit tehetnék, hogy ne vádoljam anyámat a saját szerencsétlenségem miatt?

Miért nem jársz be?

Nézd, én 34 éves vagyok, de még mindig "tanulok". Már nem járok iskolába, hiszen befejeztem amit szerettem volna, most gyeden vagyok, ennek ellenére már kinéztem magamnak egy tuti kis Okj-s képzést jövő ősztől, hogy legyen még egy dolog amihez értek. Emellett olvasok folyamatosan. Szeretsz olvasni? Mert nem késő még műveltséget stb. szerezni. Olvass sokat, sétálj, fotózz, járj könyvtárba.

A gyerekkorodat tekintve anyukád is hibás, hogy nem figyelt rád. Viszont ezt már tudod, rájöttél stb, most már csak te vagy a felelős a saját életedért. Ha jobbá akarod tenni, akkor azért is egyedül TE tehetsz, nem más. Így egy kicsit hátrányban vagy azokkal szemben akik rendesen tanultak fiatal korukban, de ez nem leküzdhetetlen.

Amúgy megsúgom, nekem a sógorom tök ugyan ilyen, pedig rájuk mindig is figyeltek a szülők, mindenük megvolt, próbálták ösztönözni mindenhogy, aztán mégis otthagyta az egyetemet, mert nem tetszett az sem neki és gyakorlatilag nincs végzettsége. 4 évig otthon lébecolt, 30 évesen is a szülei, nagyszülei tartották el, millióan akartak neki segíteni, munkát ajánlottak neki, képzéseket, persze egyik sem "tetszett" neki. Aztán most apósom szerzett neki munkát, na arra nem mert nem-et mondani, azóta kicsit észhez tért. Amíg otthon ült, addig egyszerűen olyan volt, mintha nem is ebben a világban élne...

11-es vagyok

Nézd, a szociális fóbia kezelhető. Az önbizalomhiány is, amiben te is szenvedsz ahogy elnézem.

Kérj xanaxot és járj be az iskolába. Beszélj a háziorvossal. Gyógyszerrel be tudnál járni.

Tapasztalatból mondom.

Jó útra léptél.Legalább már látod, hogy gubanc van.

Ha majd a célod is meglesz akkor az út is elő fog kerülni a homályból.

Édesanyád valóban hibás, egy szülőnek példát kell mutatnia a gyerekének. Gyerek ettől gyerek, hogy még tapasztalatlan. Szülőként a tapasztalatainak osztjuk meg velük.

Hibáztatást lassan hagyd majd abba. Mert hiába lesz anyukád a bűnbak attól a te életed még vacak.

Keress valamit amit édesanyád jól csinált. Erre legyél büszke, így lesz mibe kapaszkodnod, hogy megbocsáss neki.

Ha ezen túl vagy akkor sok sikert!:)

Próbálj meg most tenni valamit, még csak 20 éves vagy, tanulhatsz, vagy akármi.

Engem nem kérdeztek ki csak elvárták, hogy legyek jó tanuló, kitűnőre érettségiztem és ezután kezdődött az elszúrás, ugyanis nem olyan szakra jelentkeztem egyetemre ahová ők gondolták. Az első év elég nyögvenyelősen ment, otthonról kaptam az oltást, hogy kellett ez nekem, nem vagyok odavaló, lány ne legyen mérnök, én nem bukhatok meg. Pedig évfolyamszinten jó voltam. Átmentem az általuk áhított BTK-s szakra, kitűnőre elvégeztem, diplomázás után egy ideig villogtak velem, hogy milyen ügyes vagyok, de miután a wc papír diplomával nem kaptam munkát, újrakezdődött a semmirekellő vagy szöveg.

Azóta már elköltöztem, van egy szar állásom.

Jó lenne tanulni, de nincs pénzem meg időm.

Hülye voltam, hogy hallgattam rájuk és nem maradtam a szakomon.

Áltsuliban még tényleg nem látja át az ember, valamennyire a szülő is hibás, de később talán be lehet hozni a dolgot.