Normális a hozzáállása a férjemnek saját munkanélküliségéhez?

Férjem több mint egy éve elvesztette az állását azóta volt néhány alkalmi munkája itthon és külföldön,azt mondja ,hogy "100.000 FT-ÉRT NEM FOG DOLGOZNI ITTHON" ,mert ő külföldre megy majd ki ismét ,hiába mondom neki,hogy már minimálbérrel is jobban járt volna ha legalább az meglett volna neki és nem menne ki újra és újra külföldre szerencsét próbálni és vernék át újra és újra,még azt a pénzt sem hozta haza amit ráköltöttünk a kiutazásokra,ottani fenttartására,míg a család itthon hónapokig megnélkülözte a pénzt amit én adtam neki a fizetésemből,az autót is odaadtam neki amit én vettem és az én béremből fizettem ki,én pedig itthon a két gyerekkel voltam egyedül autó nélkül és jártam így dolhgozni.

Én dolgozom több műszakban és rettegek attól,hogy hogyan neveljük így fel a két gyerekünket,ha az én bérem lesz egyedül.

Nagyon megdöbbent,hogy simán elvan így itthon,hogy én dolgozom és ő pedig a gyerekeket leadja oviba bölcsibe majd autókázik egész nap .tőlem pénzt követel,hogy nem érti miért nem adok neki ,mire kell nekem annyi pénz,rákérdeztem hogy írjam le neki esetleg,hogy mennyi csekket fizetek be,mennyibe kerül a gyerekeknek az ovi,bölcsi,a mi megélhetésünk és a rengeteg tankolás amivel ő jön-megy egész nap.

Mióta együtt vagyunk már többször volt munkanélküli,építőiparhoz kötődik a szakmája és voltak már nehéz időszakaink amikor az én bérem volt egyedül ,de akkor régebben még nem volt két gyerekünk és most sokkol a helyzetünk.

A szüleim és ismerőseim nagyon fel vannak háborodva azon ,hogy mit meg nem enged magának a férjem ,hogy attól ,mert én viszonylag tűrhetően keresek és nem halunk éhen attól még nem én vagyok egyedül felelős a gyerekekért.

Meddig terjedjen a tolerancia a mai válságos,munkanélküli világban egy munkanélkülivé vált házastárssal szemben ???

Azt hiszem a végső türelmi tartalékaim is elfogytak már ,nagyon haragszom a férjemre a hatalmas életszinvonal-esésünk miatt,már egy minimálbéres munkának is nagyon örülnék...túl sokáig már nem tudom elnézni,hogy teljesen berendezkedett arra,hogy türelmesen várja ,hogy majd előbb -utóbb valamelyik külföldi munkalehetőség amikkel hitegetik bejön neki.

Én vagyok gonosz,vagy más feleségnek is sok lenne már mindez ?