Gyerekszobába TV? :O

Amikor kicsi voltam es Anyu fözött, takaritott, mosogatott kirakott minket a kertbe jatszani, ha rossz volt az idö akkor ment az Alladin, a Dumbo, a Kishableany vagy Gumi macik vagy Hupikek törpikek vagy magyar nepmesek vagy a Süsü vagy a Grimm mesek. Ha egyedül alltunk neki jatszani bent tesommal akkor korhaz lett a vege (lenyelt ceruza hegy, megkostolt gyurma, orrba felszippantott üveggolyo, gyurma süti eves, stb), ugyhogy mindenki jobban jart ha "bambultunk" kicsit....

Tesom nemzetközi ügyved, en 4 nyelvü tolmacs vagyok.... Nem hinnem, hogy hülyebbek lennenk a nagy atlagnal tv nezes ide vagy oda.... Es nem hinnem, hogy a szüleink rossz szülök lennenek, mert mind a ketten dolgoztak es csinaltak mellette a csaladi vallalkozast, hogy nekünk mindent megadjanak, ezek mellett rengeteget foglalkoztak velünk, önallo eletre neveltek minket es ezek mellett uram bocsa' napi 1-2 orat engedtek tv-t nezni minket vagy tv-t vettek a szobainkba....

A gyerekeim talám jobban neveltek, mint sok másik. Az én stílusom, amiből a gyerekeim nem kapnak egész más dolog.

És (sajnos) elég könnyen felkapom a vizet, és baromira feldühített, hogy mennyire a kérdező ellen voltatok, pedig tényleg rengeteg szakember nem javasolj a TV-t, pláne nem egyedül. Utána lehet nézni. ;)

A gyerekmunkára pedig annyit, hogy gratulálok, hogy ebből ez jött le. Nekiállok takarítani, a gyerekeim kérés nélkül jönnek, "anya segtsüüünk??"

De igazából már megszoktam, hogy aki próbálja "tudományosan" nevelni a gyerekét/ gyerekeit, az mindig le van hurrogva. És legyen itt szó a TV- ről, az etetésről, az alvásról, a kötődéselméletekről, a bármiről.

Nos hát, adieu

DoraN ninc sezzel gond, ha te csak a házimunkára szeretnéd a gyerkőcöket felkészíteni.

Amikor tini voltam rengeteget jött hozzánk a két kis unogahúgom (mama szomszédságában laktunk mi is, tényleg sokat találkoztam velük kicsiként is). Egy év korkülönbség van közöttük. A kisebbik - ha lehet ilyet mondani, mert arra a korra azért ez erős szó lesz - igazi kis cyber-gyerek volt. Tévézett saját tévén, videó játékozott, amikor kis iskolás lett kapott egy Comodor 64-es számítógépet. A másik kislány pedig az én anyukámat is megkérdezte 4-5 évesen is, hogy miben tud segíteni, fantasztikusan tudta válogatni a szennyes ruhát, hogy mit mivel lehet mosni, port törölgetett a kicsi kezével.

Most 24 éves, remek sütiket csinál, gondos háziasszony, már 2 babája is van, és egy férje.

A másik lány az állatorvosi egyetemen tanul, egyelőre esze ágában sincs a porszívó, a mosogatás és egyéb otthoni dolgok mellett leragadni.

Nem mondom, hogy ennek 100 %-ig csak a kicsi kori neveltetés az oka, de hogy van benne valami, az is biztos.

Viszont ettől függetlenül ma is imádnivalóak mind ketten, csak a nagyobbikat néha sajnálom magamban picit, hogy sosem nyílt ki előtte a világ.

Érdekelne, hogy miből gondolod, hogy be van zárva a gyerekem,(gyerekeim) és hogy csak egyfélét tanítok/ mutatok nekik.

Baromira nem így van. Igen, játékból segítenek takarítani, de nem ebből áll az élet. Eljátsanak ketten is, de külön- külön is. Közös TV helyett képes könyveket nézünk, meséket találunk ki, mondókázunk, és a TV- t csak nagyon ritkán kapcsoljuk be. Szóval mért lenne ettől bezárva?

Nem tudom, hogy a nem tévézésnek köszönhető-e vagy sem, de alányom másfél ées korában már mondatokban beszélt, 2 éves korára 9 mondókát tudott, a fiam ugyan csak 2 évesen kezdett mondatokban beszéln (de a fúk amúgy is később kezdik), érdekli ezer dolog, őt most főleg a dinoszauruszok.

Szóval egyáltalán nem ártok nekik azzal,hogy nincs TV, sőt, úgy gondolom, jót is teszek, de húzatok le nyugodtan továbbra is :)

nekünk a húgommal már egész kicsi korunkban lett tv a szobánkban, sőt nintendo is, később play station. egyetlen csatornát néztünk rajta, a nickelodeont, amin akkoriban nagyon jó mesék voltak, imádtuk, nagyon sírtunk mikor megszűnt. sokat néztük a tvt, de rengeteget voltunk lent a játszótéren, nagyon sokfélét játszottunk otthon is, társasoztunk, babáztunk stb. és miután megtanultunk olvasni, folyton olvastunk. sztem semmi rosszat nem követettek el a szüleim azzal, h volt egy tv a szobánkban. anya így is sokat foglalkozott velünk, sokszor társasoztunk együtt, vagy nintendoztunk vele. és nem lettünk hülye gyerekek, pedig a dragon ballt is néztük állandóan :D mindketten normális felnőttek lettünk, én már dolgozom, testvérem még egyetemre jár. nem a tv-től függ, h a gyerek milyen lesz felnőttként.

25L

DoraN ha már így villogunk, engem sokszor leraktak a TV elé kiskoromban de három és fél éves koromban már olvastam. Biztos a tv-nek köszönhető, nem?

Mert kb. így adtad elő te is, hogy jaj a gyerek mondatokban beszél, meg mondókázik, biztos azért mert bezzeg ő nem tv-zik. Amúgy meg ha úgy nézzük a tv egy gügyögű szülőnél még jobb is, mert legalább hallja a gyerek hogy kell beszélni, nem csak azt, hogy tejci, báci, vau-vau stb.