Csak én vagyok ilyen irigy?

Éreztem, de hülyeség ezért már nem gondolkodok így.

Mindig azt mondom szerezz barátokat, nemkell sokat elég keveset is de azokban teljesen bízz meg. Nem mindenki olyan nagy társasági ember.

Én pl van most a facebook őrület látom hogy mindenkinek száz meg száz ismerőse míg nekem a 80-t ha súrolja. Ezek közül is alig van akivel beszélgetek.

18/F

A barátok esetében nem a mennyiség, hanem a minőség számít! Hiába van sok barátod, akiket inkább csak haveroknak, cimboráknak neveznék, ha egyikkel sem tudsz igazán komoly dolgokról beszélni, csak hülyéskedni lehet velük. Viszont ha van két-három őszinte barátod, azzal sokkal többre mész, én inkább az ilyenekre lennék irigy, nem a nagy baráti körrel rendelkezőkre.

Mondok egy példát. A férjemnek mindig nagyon sok barátja volt, legalább is ő azoknak nevezte őket. Nekem meg két barátnőm maradt meg a középiskolás/főiskolás korszak utána, de nekik mindig mindent elmondtam, pedig több száz kilométerre élnek tőlem, mégis megtaláljuk a módját a kapcsolattartásnak, teljesen megbízok bennük.

A férjem folyton azt hozta föl nekem, hogy miért nincs nekem több barátom, nem igaz, hogy nem hiányzik. Felszínes kapcsolataim voltak, de ezekre az emberekre soha az életben nem bíztam volna rá a titkaimat, csak néha beszélgettünk.

Aztán amikor a férjem bajba került és segítségre lett volna szüksége, akkor hirtelen eltűntek ezek a "barátok", egyik sem tudott segíteni, egyik sem állt mellette. Talán egy-kettő kérdezte meg néha, hogy merre vagy, mi van most veled, de inkább most is csak akkor keresik meg, ha nekik van szükségük valami segítségre. Ekkor jött rá, hogy mennyire felszínesek ezek a kapcsolatok és mennyivel többet érnek az én "minőségi" barátaim, még ha csak kettő is van belőlük :D