Én vagyok érzékeny?

Ezt a férjed komolyan gondolta? Mert ha igen, szégyellje magát.

Nem mondom, hogy egy férfinak végig kell néznie a szülést, sőt (nem is szeretném, ha az enyém benn lenne). De az igenis fontos, hogy a feleség érezze, lássa, megtapasztalja hogy a férje támogatja, hogy jelenleg ő és a baba a legfontosabbak neki, és természetesen az, hogy minden jól menjen és mindketten egészségesen kerüljetek ki onnét.

Lehet, hogy ő így reagál a stresszhelyzetre, pl. túlzott aggodalmát inkább a hobbijába fojtaná, de ha így is van, feleségként az embernek csak az jut erről eszébe, hogy nemtörődöm.

Mindenképpen beszélj vele és kérdezd meg tőle, hogy ezt most csak viccnek szánta-e, vagy tényleg ennyit számít neki a születendő gyermeke valamint a felesége?

Akkorra még nála is alakulhat!

Most neki ez fontos és a babátok még meg sem mozdult. Ha megmozdul és érzi valószínű, hogy másképp fogja gondolni.

Kitartást és boldog babavárást!!!

Nem vagy fura egyáltalán, ne emészd magadat.

Teljes mértékben igaza van, mindegy hányadik gyerek. Onnantól, hogy "megcsináltátok", vállalnia kellene a felelősséget többek között az ilyen helyzetekben is. Abszolúte lényegtelen, hogy épp úgy érzi-e vagy sem, mivel egyszer csak el kell kezdenie. Ha nem foglalkozik a dologgal, nem izgatja, nem várja, akkor mégis hogy rázódik majd bele az apaságba?

Szerintem a szülés előtti várakozás, az, hogy a vajúdás folyamán támogat a férfi számára is része a gyerek érkezésére való érzelmi felkészülésre.

Nyugodtan mutasd meg neki az itt született válaszokat (ha már több is lesz esetleg), hátha az helyreteszi agyilag.

Én ezen nagyon-nagyon kiakadnék.

Ha nem is lesz apás szülés, ott kell lennie melletted előtte és utána. Egyedül mész be a kórházba? Mi van ha váratlanul megindul a szülés? Te fogsz cipekedni?

És ha az operatív jellegű dolgokat leszámítjuk, én mélységesen csalódott lennék, hogy a férjem nem akar részt venni ebben az eseményben.