Mi a véleményetek a sógornőmről? Vagy csak én vagyok túl érzékeny?

Mindig is nagyon jóban voltunk, úgy gondolom barátnők vagyunk. Ő volt az esküvői tanúm, ők a kislányom "keresztszülei". Ő egyébként a férjem öccsének a felesége.

1 hónapja babájuk lett, és azóta számomra nagyon furcsává vált. 21,5 hónap van a két kislány között. Én már ugye nemrégiben átmentem ezeken a dolgokon, amiken most ő is. Próbálok nem okoskodni, csak tanácsokat adni.

Furcsa számomra, hogy nem hívnak át minket. 100 m-re lakunk kb. Eddig sokat összejártunk. Jó persze értem én, hogy 1 hónapja szült, viszont az ő rokonsága folyton ott lóghat bejelentés nélkül. 5-en vannak testvérek. Anyósékat közösen nem szívleljük, de ők is bármikor mehetnek. Igaz, nekem bosszankodik utána, de nem mond nekik semmit. Mi ugye a férje családjához tartozunk, így nem szívesen látott vendégnek érzem magam. Mintha csak a saját családjára lenne kíváncsi, de mi is barátnők vagyunk, nem egy utált női rokon a férje családjából. Valahogy feljött a téma (persze csak itt neten beszélünk, levelezünk) és mondtam neki h akkor megyünk fel, ha ő hív. Erre hosszas egyeztetés után, ami napokba került, átmehettünk, persze csak a kislányunk nélkül. A héten még 1× felhívott minket, akkor engem meg a kislányom, de mint kiderült számomra csak azért, mert mi nyomtattuk ki nekik az igénylőlapokat, és jól jött h felvittük. Ma felhívtam, h vásároljak-e neki a boltból. Igen, kért pár dolgot. Mondom majd ha a férjem hazajött átugrok vele. Gondoltam átmegyek egyedül, kicsit beszélgetünk csak mi ketten. Hát nem, mert majd sógorom átjön érte. Tehát minden módon elutasítja, hogy átmenjünk. Főzést is ajánlottam fel, elfogadta szívesen, erre talán a héten kerül sor, de sztem azt se vihetem majd át. Tehát én próbálok neki segíteni majdnem 2 éves kislányom mellett, de annyira furcsa nekem ez az egész.

A másik a családon belüli öröklés, mármint ruhák és játékok. Én tényleg szívesen adtam/adok oda mindent, de van pár elszólása, amik nem tetszenek és elszomorítanak. Mintha mindent elvárna. Van 1 nővére, akinek 4 éves múlt a lánya, tőle rengeteg mindent kapott. Van egy gazdag barátnője, akinek 1 éves a lánya, tőle megint rengeteg mindent. És vagyok én az apróságaimmal. Nekünk nem valószínű h lesz 2. gyerek, ezért elkezdtem anno eladogatni a dolgokat, így kicsi ruhákat nem tudtam adni neki, de nincs is rá szüksége. Viszont mondott egy olyat, hogy jó lenne ha a gazdag barátnője mindig adna ruhát, és sosem kéne neki vennie. Számomra ez furcsa, mert egy gyerek kiadásokkal jár. Mi is mindent megvettünk, alig kaptunk ruhákat, ez így természetes. Ő meg átesett a túloldalra, rosszul esik neki ha vmit vennie kell. Pl hasfájásra gyógyszer, hamar fogy a pelenka, popsitörlő, ezekre sajnálja kiadni. Semmit nem kellett vennie az elején, mindent kapott. Pedig becsúszott baba és nem lett volna pénzük ha mindent meg kéne vennie. Csak irigy vagyok? Hogy nekünk nem volt segítség? Mi sem állunk jól, de amit meg kell venni azt meg kell... Most meg csak úgy adjam oda, mert tudja h nem lesz 2. baba és vissza sem adja. Ugyanígy a játékokkal. Már szinte várja, hogy adjam neki, pedig még a kislányom a néha játszik velük. Utána meg úgyis megy tovább a tesóihoz, tudom. Próbálnám eladni a dolgokat, de senkinek nem kell, nem veszik meg amiket hirdettem sajna. Még köntöst is én adtam neki a kórházba, mert nem volt, de nem is láttam rajta, mégis akadt neki valahonnan. Azt pedig szeretném ha visszaadná, mert életemben kiszolgálna, de ő úgy van vele, h én mindent csak adok oda örökbe.

Ez a hozzáállása szomorít el és már ezért nem szívesen adok, de tudom h úgyis fogok, mert itt csak "lom" és nem adom el előle, mert már várja h az övék lesz.

Bocsi h hosszú lett! :)