Mi a véleményetek a sógornőmről? Vagy csak én vagyok túl érzékeny?
Mindig is nagyon jóban voltunk, úgy gondolom barátnők vagyunk. Ő volt az esküvői tanúm, ők a kislányom "keresztszülei". Ő egyébként a férjem öccsének a felesége.
1 hónapja babájuk lett, és azóta számomra nagyon furcsává vált. 21,5 hónap van a két kislány között. Én már ugye nemrégiben átmentem ezeken a dolgokon, amiken most ő is. Próbálok nem okoskodni, csak tanácsokat adni.
Furcsa számomra, hogy nem hívnak át minket. 100 m-re lakunk kb. Eddig sokat összejártunk. Jó persze értem én, hogy 1 hónapja szült, viszont az ő rokonsága folyton ott lóghat bejelentés nélkül. 5-en vannak testvérek. Anyósékat közösen nem szívleljük, de ők is bármikor mehetnek. Igaz, nekem bosszankodik utána, de nem mond nekik semmit. Mi ugye a férje családjához tartozunk, így nem szívesen látott vendégnek érzem magam. Mintha csak a saját családjára lenne kíváncsi, de mi is barátnők vagyunk, nem egy utált női rokon a férje családjából. Valahogy feljött a téma (persze csak itt neten beszélünk, levelezünk) és mondtam neki h akkor megyünk fel, ha ő hív. Erre hosszas egyeztetés után, ami napokba került, átmehettünk, persze csak a kislányunk nélkül. A héten még 1× felhívott minket, akkor engem meg a kislányom, de mint kiderült számomra csak azért, mert mi nyomtattuk ki nekik az igénylőlapokat, és jól jött h felvittük. Ma felhívtam, h vásároljak-e neki a boltból. Igen, kért pár dolgot. Mondom majd ha a férjem hazajött átugrok vele. Gondoltam átmegyek egyedül, kicsit beszélgetünk csak mi ketten. Hát nem, mert majd sógorom átjön érte. Tehát minden módon elutasítja, hogy átmenjünk. Főzést is ajánlottam fel, elfogadta szívesen, erre talán a héten kerül sor, de sztem azt se vihetem majd át. Tehát én próbálok neki segíteni majdnem 2 éves kislányom mellett, de annyira furcsa nekem ez az egész.
A másik a családon belüli öröklés, mármint ruhák és játékok. Én tényleg szívesen adtam/adok oda mindent, de van pár elszólása, amik nem tetszenek és elszomorítanak. Mintha mindent elvárna. Van 1 nővére, akinek 4 éves múlt a lánya, tőle rengeteg mindent kapott. Van egy gazdag barátnője, akinek 1 éves a lánya, tőle megint rengeteg mindent. És vagyok én az apróságaimmal. Nekünk nem valószínű h lesz 2. gyerek, ezért elkezdtem anno eladogatni a dolgokat, így kicsi ruhákat nem tudtam adni neki, de nincs is rá szüksége. Viszont mondott egy olyat, hogy jó lenne ha a gazdag barátnője mindig adna ruhát, és sosem kéne neki vennie. Számomra ez furcsa, mert egy gyerek kiadásokkal jár. Mi is mindent megvettünk, alig kaptunk ruhákat, ez így természetes. Ő meg átesett a túloldalra, rosszul esik neki ha vmit vennie kell. Pl hasfájásra gyógyszer, hamar fogy a pelenka, popsitörlő, ezekre sajnálja kiadni. Semmit nem kellett vennie az elején, mindent kapott. Pedig becsúszott baba és nem lett volna pénzük ha mindent meg kéne vennie. Csak irigy vagyok? Hogy nekünk nem volt segítség? Mi sem állunk jól, de amit meg kell venni azt meg kell... Most meg csak úgy adjam oda, mert tudja h nem lesz 2. baba és vissza sem adja. Ugyanígy a játékokkal. Már szinte várja, hogy adjam neki, pedig még a kislányom a néha játszik velük. Utána meg úgyis megy tovább a tesóihoz, tudom. Próbálnám eladni a dolgokat, de senkinek nem kell, nem veszik meg amiket hirdettem sajna. Még köntöst is én adtam neki a kórházba, mert nem volt, de nem is láttam rajta, mégis akadt neki valahonnan. Azt pedig szeretném ha visszaadná, mert életemben kiszolgálna, de ő úgy van vele, h én mindent csak adok oda örökbe.
Ez a hozzáállása szomorít el és már ezért nem szívesen adok, de tudom h úgyis fogok, mert itt csak "lom" és nem adom el előle, mert már várja h az övék lesz.
Bocsi h hosszú lett! :)
válasza:Szomoru, de egyet tehetsz: tudomasul veszed, hogy igy döntött es elgondolkodsz, mi lehet az oka?
Ö "eleve rossz", mindig is ilyen szemet volt, es Te voltal az aldozata? Ha igy van, akkor ezt be kell latni, akkor az ilyen "baratnön" nincs mit sajnalni, kesz, vege. Amikor odaadtal barmit, akkor kell mondani, hogy kered vissza, ha mar nincs szüksege, vagy X ho 15-en - ebben nincs semmi kivetnivalo! Ha ez nem felel meg neki, akkor megmondod, hogy sajnalod, de igy nem adod oda, amugy szivesen odaadnad, de X ho 15-en szükseged van ra.
Nem kell annyira sajnalni, mert ha neki olyan nagy segitseg lennel, es olyan pozitivnak elne meg a kapcsolatotokat (mint Te), akkor nem visszautasitana. En ugy gondolom, ha egy ilyen helyzetben magatol nem erzi ugy, hogy kivanatos vagy nala, akkor az eddigi kapcsolatotokat ö nem ugy elte meg, hogy olyan rendes vagy hozza es olyan jo baratnö vagy.
Meg egy erdekes dolog: ha "aldozatra" van szüksege, akkor nem jönne neki jol pont ilyen helyzetben egy lelki szemeteslada, akkor miert nem akarja, hogy elmenj hozza? Semmikepp sem akarnek mindenaron "raakaszkodni" a segitsegemmel, ha nem keri - gondolkodtal mar rajta, hogy ez Neked miert jo???
A ruhakat, jatekot (barmit) minek erölteted? (Sajnos ram is ramsoztak annak idejen, pedig mondtam, hogy NINCS RA SZÜKSEGÜNK, de mondvan, hogy "nalunk több hely van tarolni", meg "ugyis csaladban marad", aztan meg kipucoltam neki a peneszeset lefertötlenitve visszakerte - ezt a szöveget ismerem... Ugye nem akarsz visszaelni majd ezzel az adassal, mint ahogy nalunk volt?!) Tedd felre, hatha... Ha nem kell, es nincs kire rasozni, dobd el.
"Ma is csak felajánlottam h átviszem amit vettem neki a boltból..." - minek ajanlassz fel barmit? Ha közben magadban morgolodsz...
Azt nem ertem, miert zavar, hogy ö mashogy gondolja az anyagiakat, es sajnalja kiadni gyógyszerre, pelenkara, popsitörlőre, ha ez nem a Te dolgod? Miert zavar, hogy neki semmit nem kellett vennie az elején, mindent kapott? Ugy tünik, inkabb az zavar, hogy te nem kaptal, es ehhez neki köze sincs. Ezt tapasztalatbol irom, mert pont a legjobb gyerekkori baratnömnek van most egy "becsuszott babaja", hasonlo szitu, es hat nekem tök mindegy, hogy öt keszen varja minden, ez tenyleg az ö dolga. Azt ö nem latja, hogy mivel nekem magamnak kellett mindent megoldani, mas a helyzetem, de ez nekem tök mindegy, en ezt igy vallaltam, es mellekesen a masik oldala a tapasztalat, amivel gazdagabb lettem.
Kicsit mintha "anyoskibeszelesen" alapult volna az eddigi "baratsag", amihez en nem tudok annyira hozzaszolni (mert nekem az egyetlen sogornöm az anyosom lanya), talan annyit, hogy ez egy ilyen kapcsolat, de nem baratsagnak nevezik, szerintem.
Tenyleg segitöszandekkal irom: elgondolkodtal azon, hogyha ö akarna hozzad fordulni, szivesen fordulna hozzad, akkor ö keresne es nem Te öt? Ez lenne a baratsag? Ha az aldozatanak erzed magad, akkor azt tudom irni, keress magadhoz melto baratnö(ke)t! Ha nincs, meg egyedül is jobb.
Sajnos nem állom meg h ne ajánljak fel dolgokat :( Tényleg mindig én lépek elsőre." Innen a Te döntesed. Tudod, mire szamithatsz, es megis lepsz - ha nincs mas, es nagyon szükseget erzed, keress inkabb egy pszichologust, vagy kineziologust az ö tarsasaga helyett.
válasza:Asszertiv viselkedes - ennek utananezhetnel a googleban, segitene talan magadban helyretenni. (Ha kered, kesöbb tudok majd linket küldeni.)
14:49
válasza:Szia. Nem lehet vissza várni semmit.
Tesomék lánya fél évvel idosebb az én lányomtól, de a sógornom nem képes olyan ruhákat adni, amit tudna is hordani a lányom. Fél évente 1x osszeszedi azokat a ruhákat, ami a lányának kicsi és foleg olyan okbol, hogy már nem férnek otthon a szekrényben. Olyan ruhát ad, ami 1 éves gyerekre való, lányom meg 2 éves. Nehogy már valamit hordani tudjon. Megkoszonom és berakom anyámnak a szekrényébe. Ez van, most már nem is kérek semmit.
Talán azért kötődnék én hozzá, mert volt olyan idő, hogy nekem csak ő volt a barátnőm. Az egyetlen ember, akivel beszélgetni tudnék. Sosem volt sok barátom, főleg nem igaziak. Most bővült egy anyukával a barátok "sora", aki legalább engem is keres és kíváncsi rám. De valszeg ezért keresem folyton sógornőm, holott neki vannak barátnői, nem is egy... 4 lány tesója van, ő sosincs egyedül.
Mennék én pszichológushoz ha lenne rá pénzem. Tudom h nem vagyok 101-es, ezért is kérdem, hogy én vagyok-e túl érzékeny.
Azért próbálok segíteni neki, mert az anyja meg a tesói más városban élnek. Én meg itt 100 m-re.
Terhessége alatt egyébként volt olyan, h nem kerestem már 1-2 hete, mert sosem ért rá, és meguntam. Erre jött egy sms tőle "Még élek!" kezdettel és felkiáltással. Tehát egyből furcsa volt neki, hogy én nem keresem, kicsit érdekes ez a "még élek" felszólítás...
válasza:"Talán azért kötődnék én hozzá, mert volt olyan idő, hogy nekem csak ő volt a barátnőm. Az egyetlen ember, akivel beszélgetni tudnék."
Bocs, de ezek szempontok ahhoz, hogy baratnödnek tekints valakit??? Ettöl a baratod?
Nekem is a gyerekkori baratnöm volt sokaig kizarolag a baratnöm, majd közepiskolaban egy masik, akihez majdnem 30 eves korig kötödtem... mig atlattam a hozzad hasonlo helyzet miatt (amit a szülese elöttiröl irtal), hogy ennek semmi ertelme, idövel egyoldaluva valt. Szerintem baratnö az, akivel kölcsönösen jol erezzük egymast egymas tarsasagaban. Mindenkeppen egy 2 oldalu kapcsolat. Ha csak az egyik tesz a baratsagert, vagy az egyik sokkal többet, ott mar ez kiszolgaltatottsag.
"Azért próbálok segíteni neki, mert az anyja meg a tesói más városban élnek. Én meg itt 100 m-re."
Segitseget annak lehet adni, ha valaki segitseget ker vagy jelzi ennek szükseget. Ha nem keri, az nem segitseg, az valami mas...
Sztem a "meg elek" helyett irhatta volna pl., hogy "talalkozhatunk itt ekkor?". Mert igy elvarasnak tünik, mint aki nem alacsonyodik le addig, hogy ö kezdemenyezzen, öt keressek, hozza alkalmazkodjanak...stb. Irhattad volna neki valaszkent, hogy "en is". :)) Vagy meg jobb: most nehogy keresd, hanem ird meg ugyanezt! Es meglatod, hogy reagal egy "barat".
Sztem nem vagy tul erzekeny. Meg egyszer: asszertiv magatartas - a neten utananezni nem kerül penzbe. Önfejlesztessel, tajekozodassal is tovabb lehet jutni ilyesmiken.
Amugy nekem nem muszaj magyarazkodni, nekem ez az egesz mindegy, a Te eleted. ha kerdest irtam, csak azert, hogy elgondolkodj rajta, magadnak...
14:49
válasza:Amikor a barátnőm megtudta, hogy babát várok, azt mondta számíthatok rá, félre vannak téve a lányai ruhái és szeépen elhozza, vélasszam ki amire szükségem van.
6-7 hós terhes lehettem, amikor megjelent 4 zsák ruhával, babától egész kisgyerek ruháig és leültünk kiválasztani, amire szükségem van. Mondta, akkor adom vissza, amikor akarom, neki nincs már szüksége rá.
Azóta, amikor szelektálok, külö teszem az ő ruháít és aprónként visszaadom.
Azt hiszem ez az igazi segítség.
Ne foglalkozz vele, azt hiszem a barátkozás csak részedről az, ő pedig jól kihasznál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!