Ti hol tartottatok 21-22 évesen? Anyám szerint nekem nem itt kellene már tartanom. Akkor mégis hol?

22 évesen? Hatalmasakat csavarogtam, Piáltunk, jártuk a környező országokat és néha dolgoztunk.:))

Most vagyok 22. van egy BSC végzettségem, most csinálom az MSC-t.. Nincs munkám, nincs barátom.. Nem akartam tovább tanulni, dolgozni szerettem volna, de a szüleim nem engedték én pedig nem vitatkoztam, azért diákmunka néha van hála az égnek.Ingyenélő, rossz embernek érzem magam még így is..Bár csak az én szüleim is belátnák, hogy nem itt kéne tartanom.. Én annyira szeretnék dolgozni a pénzért, saját életet kialakítani.. Nem gyerekként élni 22 évesen a szüleim nyakán.. de pont azért, mert ezt teszem úgy érzem nem engedhetem meg magamnak, hogy még azt az egy kívánságukat is, hogy meg legyen az MSC ne tartsam be.. szerintük ez a normális, szerintük nem okozom problémát és ebben a korban nincs is más dolgom, mint tanulni, szórakozni.. Hát.. én nem így érzem..

21 évesen 3nyelvvizsgával elso éves egyetemista voltam külföldön. Részben a szüleim támogattak részben dolgoztam. Azért ilyen keson kezdtem a sulit mert elotte dolgoztam,h belerázódjak nyelvbe. Szóval nem tartottam elorebb mint te most,úgy voltam vele h pár évvel késobb de értékes diplomat akarok. Anyukad büszke lehetne rád

Én a párommal laktam együtt akkor már másfél éve és dolgoztam. Nem akartam főiskolára vagy egyetemre menni. Én elégedett vagyok az életemmel így is, de az apukám is sokszor mondta, hogy nem fogom vinni semmire. Én nagyon jól elvagyok így, és szerintem te is jó úton haladsz. Csak így tovább :)

Pontosan az ilyen kérdések erősítenek meg abban, hogy az emberek igenis elvárások szerint élnek. Mi az, hogy hol tartasz ennyi meg annyi idősen? Mintha az életnek arról kellene szólnia, hogy gyorsan kipipálj mindent,nyelvvizsgát, jogsit, érettségit, diplomát, párkapcsolatot, eljegyzést, házasságot, gyerekeket, mindezt 10 év alatt kb. feszített tempóban, aztán ott vagy 30 évesen, megvan jobb esetben mindened, amit szüleid, barátok, szomszédék, társadalom, Ica néni sb. elvárt tőled és mégse vagy boldog. Én se azt mondom, hogy vél nélkül kell élni bele a világba, de aki folyton a feladataira koncentrál és azok teljesülésétől várja a boldogságát, az nagy marha. Ott leszel 30-35 évesen és halkan megkérdezed, hogy oké, és akkor most mi van? Aztán vagy az anyagi gondok emésztenek fel, vagy elkezded unni magad, és jönnek a megcsalások, függőségek, vagy 20on évesek életébe belepofázás unalmadban.