Ti hol tartottatok 21-22 évesen? Anyám szerint nekem nem itt kellene már tartanom. Akkor mégis hol?

Nem tudom mit szeretne. 22 évesen én is ott tartottam, ahol Te. Egyetemre jártam, volt 2 nyelvvizsgám és egy komoly kapcsolatom már 3 éve. Az én szüleim viszont mérhetetlenül büszkék voltak rám. Nagyon sajnálom, hogy a Te anyukád nem így érez.

(Azóta eltelt 10 év. Az akkori barátom most a férjem és a gyermekem édesapja. Mindketten lediplomáztunk, jól keresünk, megvan mindenünk, el tudjuk magunkat tartani az Egyetem befejezése óta. Csak így tovább és sínen lesz az életed. Sok sikert.)

Én tartottam ahol te. :)

Nagyon jó helyen tartasz. Nem tudom anyukád mit szeretne még... ha ő se tudja megmondani, akkor ez így elég vicces.

Szerintem alkalmazd a jól bevált "egyik füleden be, másikon ki" taktikát.

Ennyi idősen megvannak azok a dolgok amiknek meg kell lennie, még komoly párkapcsolatod is van, ami nagyszerű. (nem mintha nem lenne nagyszerű az, ha szingli az ember vagy "keresgél")

Szóval ne aggódj. Minden oké. Diploma után keress munkát, és így tovább szépen...

Tudom, hogy most nem leszek népszerű..... és Anyukád gondolataiba se látok bele.... és a mai liberális világnézet is arra ösztönzi a fiatalságot, hogy a szülők nyakán élősködjenek jó sokáig...

Anno én 17 évesen szakmát szereztem, munkahelyem lett 19 évesen férjhez mentem, 21 évesen szültem az első gyermekemet, 24 évesen a másodikat, közben leérettségiztem, később lediplomáztam mindezt munka és család mellett. Nem sok segítségem akadt mert amikor a gyerekeim kicsik voltak, Anyukám még dolgozott,azért nem ért rá vigyázni rájuk, amire a kisebbik fiam elkezdte az általános iskolát /én akkor kezdtem a főiskolát/ Anyukám már nagy beteg volt és 2 évre rá meghalt. Mégis önerőből sikerült befejezni a tanulmányaimat. Igaz az élet úgy hozta hogy diplomával a kezembe egy gyárban dolgozom fizikai állományban, de mégis van munkám!!!! Nem válogatok, nem elégedetlenkedek! Örülök, hogy dolgozhatok, mert pár évig munkanélküli voltam.

Úgy gondolom ez lenne ma is a normális... fiatalon szakmához jutni, elhelyezkedni, mellette gyereket-családot vállalni, közben tovább tanulni... de sajnos az egyre jobban bővülő nagyravágyó igények és egyben az önzőség is / amíg nincs gyermekem élhetem a saját életemet/ mindezt nem teszik lehetővé.... és nem utolsó sorban a soraid között leginkább az is kitűnt, hogy állítólag már 17 éves korod óta együtt vagy a barátoddal. Együtt is éltek egy fedél alatt? Vagy csak egymással jártok? Mert a kettő nem ugyanaz! Nekem sajnos van olyan ismerősöm, hogy hazavitte a barátot, akiből ezáltal élettárs lett és az Anyuka még őt is eltarthatta...

Kedves kérdező! Az nagyon szép és jó dolog, hogy nyáron már államvizsgázol és szeptemberre 2 nyelvvizsgád is meglesz. Szívből kívánom, hogy sikerüljön és utána egy neked megfelelő munkahelyet is találj!

De sajnos ma Magyarországon egészen más a helyzet a munkaerőpiacon. Azt lehet mondani, hogy sokan a szögre akaszthatják a diplomájukat: ha fiatal és nincs szakmai tapasztalat a háttérben azért, ha meg öreg akkor meg azért.. Remélem diplomásként te sem fogsz a munkák között válogatni, ha nem fogsz tudni elhelyezkedni a szakmádban...

Végezetül: Én mint szülő én is nagyon szeretném azt megérni, hogy gyermekeim egyszer révbe érjenek. Legyen szakmájuk, állásuk, később diplomájuk, majd családjuk...

Valószínűleg az Anyukád is részedről erre a révbe jutásra vár már!