Kitől kér (né) tek kölcsön pénzt?

Azt még hozzáteszem, hogy anyám eleve arra nevelt, illetve inkább csak ő úgy viselkedett, azt mutatta, hogy segítséget soha senkitől ne fogadjunk el (nagyon legfeljebb közeli rokonoktól, a szűk család, akikkel együtt élünk az persze más, azoktól szabad). Segíteni oké, segítséget elfogadni semmiképp. Én azért lazább lettem, rém illogikus visszautasítani a szomszéd (akinek mi is segítünk) létráját, ami nekünk épp kell...

De kölcsönt nem kérek (nem ítélem el, aki azt teszi, főleg, ha van kitől s neki akkor fontos és szépen, viszonylag hamar megadja), addig nyújtózkodom, amíg a takaróm él. Nyilván soha nem veszek fel banktól hitelt. Amikor egy pici hiányzott a házhoz, amivel nem lehetett várni és olcsóbban sem tudtuk megoldani, akkor felmerült bennünk párszázezer, de azt mondták, ha nincs vezetékes telefon, nem adnak, hiába érkeznek a számlára százezrek havonta. Ebben maradtunk.

Aztán megjelent a már említett egyetlen közeli rokonom (akivel nem is tartottam a kapcsolatot jópár éve, így alakult, kedveltem, de messzek lakott és sosem volt közös témánk, különbözünk) s NAGYON nagy összeget (nem ilyen 100 ezret ám) adományozott nekünk, amit később kiegészített, pedig mondtuk, hogy megadjuk és nem is kell több, megoldjuk. Neki van, nekünk kell, ad és kész. Hogy háláljuk meg neki, fogalmam sincs.

Érdekes az élet.

Épp a minap gondolkoztam el én is ilyeneken.

Tényleg az a kategória vagyok aki szeret segíteni, eddig bárki fordult hozzám az ismerőseim közül bármivel azonnal segítettem.(Nem vagyunk gazdagok, de akár anyagilag, akár egy-egy szakításnál pár napra-hétre jöhettek hozzánk lakni, akár gyerekfelügyelet, akár szívesség, bármi, de tényleg).

Most én jutottam olyan helyzetbe, hogy költözés alatt állunk, nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettük volna, szükségünk volt némi anyagi segítségre is (1 hónapig csak és nem nagy összegre), jól esett volna valaki aki vigyáz a gyerekekre míg átcuccolunk egyik lakásból a másikba, esetleg segít a csomagolásban, vagy bármiben, ilyenkor még a legapróbbnak tűnő segítség, szívesség is jól jön...Nos azok az emberek, rokonok, akik ha szóltak bármikor ott voltam, segítettem, hirtelen elfoglaltak, nincs pénzük még 2000 ft se állítólag (persze tudom h jól állnak, nap mint nap dicsekszenek h ennek annak amannak adtak megint kölcsön 100 ezreket-persze kb 3 hónapja ismerik ezeket, de be kell vágódni, még ha tudják is h sose kapják vissza és pl nekik is nem keveset segítettem anyagilag meg mindenhogy én is amit még vissza se kaptam), szal ezek az emberek hirtelen nem érnek rá még arra se h megkérdezzék, te bolond jól vagy-e, nem "tudnak" semmivel segíteni, stb....de akiket nem is ismerek annyira régóta, tőlem még semmit nem kértek vagy csak némelyik pitiáner dolgokat azok kérés nélkül is jöttek (és róluk tudom h tényleg nagyon elfoglaltak, tényleg szarul állnak anyagilag is stb) és ajánlottak fel segítséget minden téren ami jól jöhet és nekem eszembe se jutott volna tőlük kérni bármit is...nos ezek az emberek itt voltak, érdeklődnek nap mint nap, mindenben segítenek, anyagi segítséget is olyantól kaptam akitől nem kértem és meg nem álmodtam volna hogy tudna és akarna segíteni ha kérnék....persze kifogás lehet ezer h jaj pont most nem jó, csak kicsit érdekes...sokszor nekem se volt jó mikor ezek az emberek jöttek és szó nélkül igyekeztem megoldani h segíthessek...na mindegy, soha nem fogom senkinek felhánytorgatni, viszont pár nevet megjegyeztem és tudom kik azok akik mellettem vannak a bajban is még ha nem kérem is, és kik azok akik évtizedek óta nyomják a jópofit meg a szöveg megvan, én megvagyok ha kellek, de ha nekem van bármire szükségem akkor épp akkor nem jó....annyit mindenképp megért a dolog, h tudom kihez hogyan álljak a jövőben.

én amikor kikerültem otthonról vidékről Budapestre 18 évesen, a szüleim még támogattak pénzzel. A lelkemre kötötték azonban, h csak tőlük kérhetek kölcsön(nem akarták h nagy naivan elkezdjek emberektől kölcsönkérni és adósságokba verjem magam). Egyszer volt is egy hónap, amikor én is a jogsit csináltam, és találtam egy munkahelyet de az ugye nem fizet rögtön, csak hónap végén. Ezt a pénzt megelőlegezték nekem és én a fizetésemből rögtön visszautaltam amint tudtam.

A barátommal gyakran segítjük ki egymást 10-20-30 ezer forinttal, mikor hónap végén nem marad annyi a számlánkon és be kell fizetni a lakbért de a fizu még nem jött meg. De ebből se volt gond.

Ilyen nagy összeget azonban én is csakis családtagtól kérnék, testvérek, szülők és igyekeznék hamar megadni.

csak a kérdést olvastam, a válaszokba csak belepillantottam.

elmesélek valamit, igaz nem pénz, hanem szívesség, nevezetesen egy autó kölcsönkérése volt.

öcsém szalagavatója volt, a mi kocsink meg pont szervízben, hogy a fene vinné azt a dögöt :) körbekanosszáztam a fél baráti kört, csak egy egy estére, légyszi, nagyon messze kell mennünk, baromi mínuszok vannak, és magassarkúban örülök, ha végig bírom ülni :)

mindenki elhajtott kb, aki ígérte, az is lemondta az utolsó napon.

mondom, egy életem, egy halálom, felhívom a nevelőapámat, akivel sosem voltam nagy puszihaverságban, és tudtam, h nagyon háklis a kocsijára.

az első szóra kölcsönadta. hatalmasat nőtt a szememben, hálás leszek, amíg élek. mondjuk én mindig úgy voltam, ha a miénk kellene neki bármi miatt, simán szó nélkül...

na, ezek után mondtam, h mindenki le van ejtve jó magasról, senki nem kap tőlem szívességet, max az, aki már előtte bizonyított.

a családod fukar, és semmi előrelátás nincs bennük.