Kitől kér (né) tek kölcsön pénzt?
Életemben először kértem kölcsön pénzt (150 ezer forint a jogosítvány megszzerzéséhez). Kaptam is, de hihetetlenül meglepődtem, hogy ki volt végül az, aki segített.
Nem más, mint a család fekete báránya. Egy a börtönöket jópárszor megjárt, lenézett, kitaszított nagybátyámtól.
A szüleim, a nagyszüleim, a testvéreim, a keresztszüleim a többi nagynéném és nagybátyám közül senki sem segített.
Eredetileg mindenkitől csak kisebb összeget kértem volna (5-10 ezret) és minden hónapban egyvalakinek visszaadtam volna az adósságot. De mindenki csak széttárta a karját. Még a keresztapám is, aki nemrég azt verte nagydobra, hogy 20 milliót fektetett be egy vállalkozásba és az majd meghozza a kánaánt...De a többi családtagom sem olyan szegény, hogy földhöz verte volna őket 5-10 ezer ft. kiesése. Nekem viszont egyberakni 150 ezret egy évembe kerül, a jogosítványra pedig szükségem lenne, hogy esélyem legyen egy jobb állást megpályázni...
Vajon miért az segített, akire sosem gondoltam volna? Aki felé sosem volt kedves gesztusom, akit sosem szerettem?
És vajon miért nem segítettek azok, akik "állítólag" nagyon szeretnek és akiket én is szavakkal és tettekkel is kinyilvánítva szeretek?
Azt hiszem valami megrendült bennem és kezdem nem érteni a világ működését.
válasza: válasza:Nem hinném, hogy megért volna neki ennyi pénzért visszanyalni magát a családba.
Általában azok szoktak könnyebben adni, akik tudják, milyen rossz az, ha nincs.Bennük kialakult az empátia.Akinek mindig mindene megvolt az többnyire nem ad.
Isten néha eléggé megdöbbentő utakon küldi a segítséget, ezt magam is tapasztaltam.Mikor a legrosszabb hónapjaink voltak nem is olyan rég, kajára is alig jutott néha.Fura módon a legrosszabb napokon valami egész váratlan segítség mindig jött, kérés nélkül.Például szomszéd néni átjött és hozott mindenféle finom(bolti) sütit, gyümölcsöt, ajándékokat .Aztán váratlanul valaki szemet vetett egy festményemre és elég szép árat fizetett érte.Valaki teljesen új, de számára felesleges holmikat rakott az ajtónk elé, kifizettek egy régi kölcsönt, amiről már lemondtunk, stb.Ez a váratlan segítségsorozat egészen addig folytatódott, míg kicsit helyre nem billent az anyagi helyeztünk.És ezért (is) nagyon hálás vagyok!
válasza: válasza:Én soha senkitől sem kértem kölcsön-a férjem kért a papámtól és most szívok, mert mindig jön valami váratlan kiadás és én már szeretném visszaadni neki :(
Nem jó senkinek sem tartozni. A jogsim is saját keresetemből csináltam, meg mindent. Nincsenek nagy igényeim, de most én is mélyponton vagyok. Egy jó bejelentett melóhelyre lenne szükségem, ami kihúzna a bajból (talán)... Csak két gyerek mellett segítség nélkül igen nehéz :( Sok munkahely nem tolerálja ha otthon maradsz táppénzen, mert a kicsi beteg meg meg kell oldani hogy eltudd vinni-hozni az ovi- suliból... A férjem nem vált munkahelyet és 12 órázik így mindig mindent nekem kell feladnom... És utána mégis én vagyok a rossz a senki aki nem keres annyit, mint ő...
Egyik ismerősöm egyedül maradt albérletbe volt hogy kaját nem tudott venni magának és a lányának, de a szomszédai őt is kisegítették -volt aki többet főzött és vitt nekik...
Vannak segítőkész emberek, de vannak akik nem ingyen segítenek...
Talán pont ezért segített a nagybátyád is, mert tudta annak idején mellette sem állt senki és érzi milyen rossz kirekesztettnek lenni...
válasza:13 vagyok
Persze nem ez volt apósom kifogása, de ez állt a háttérben. Kitalálta mire kell neki most hirtelen a pénz..
válasza: válasza: válasza:Amúgy rokonokkal nekünk sem volt sok szerencsénk.Anyám néha kért kölcsön,volt egy rokonunk, amelyik mindig adott, szívesen, de ő már meghalt.Lányáék is adtak, de ha nem napra pontosan kapták vissza, akkor úgy jártak a nyakunkra követelőzni, mint valami uzsorás, ezek a magukat úri hölgynek tartók...
Én nem hinném hogy valaha is képes lennék kölcsönkérni, inkább éheznék.
válasza: válasza:Én nem kérek kölcsön senkitől. De van, aki magától ad (közeli rokon).
Kölcsönözni sem sűrűn szoktam, haverral már előfordult, ilyen 10 ezreket egy általam kedvelt embernek miért ne, amennyiben nekem van elég. Ha nekem van mit a tejbe aprítani, ő pedig igen csóró, akkor vissza se kérem, ha ezt a büszkesége engedi. Most egy ideig ilyen probléma nem fenyeget, bármennyi pénzt felszippant az új, még nem teljesen kész ház... :D
De ilyesmi (már bármilyen irányú kölcsön) nem fordul elő az életemben minden évtizedben...
Az ilyen kollégánál épp nincs párszáz forint és másnapra megadja apróságokat nem számolom. Meg amikor hiányzik pár forint a boltban és beviszem később.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!