Tényleg szemét vagyok, hogy nem támogatom anyagilag a húgom hülyeségeit?

A húgom 23 éves és mióta nem tanul (2 éve) csak hébe-hóba van munkája,ami fogható lehetne arra,hogy milyen a helyzet az országban,de nála nem ez a gond.Felveszik valahova és egy-két hét után lelép.Nem megy be dolgozni és persze elküldik. Aztán meg ha kell neki valami jön hozzám kuncsorogni,mert én jól keresek, és tudja,hogy van pénzem.

Eleinte naívan adtam is neki "kölcsön" amit aztán persze sosem tudott megadni. Mostmár nem adok neki,mert tudom,hogy nem hasznos dolgot vesz belőle,csak elszórja. Ilyenkor én vagyok a rossz testvér,az önző,gonosz. Sajnálom,én is pénzből élek és azt a pénzt amit ő elcseszne hülyeségre inkább félrerakom magamnak.

Hiába könyörgök neki,hogy komolyodjon meg és ne így álljon a munkához,nem is hallgat meg. A szüleink már ki vannak idegileg,hogy ezt csinálja és nem lehet rá hatni.Mint egy buta kamasz.

Én már nem tudok,de őszintén nem is akarok neki segíteni és pénzt adni. Tényleg gonosz vagyok?