A szüleim arra tanítottak hogy ne hazudjak. Ha az igazságot mondom, akkor azt mondják, hogy inkább hazudtam volna. Most mit akarnak tőlem?

Felháborodnak, mikor valamelyik politikus hazudik, és kiderül, vagy az előbb hazudott, most meg azt mondja, hogy nem így gondolta, rosszul értelmezték az emberek, amit mondott.

Azt tanították nekem, hogy ne hazudjak, mert az nem helyes, illetve, ha kiderül, bajba kerülök. Mindig mondjak igazat.

De azt veszem észre, mégse szeretik, ha őszinte vagyok.

És sokszor hallom azt, hogy "istenem, legalább találtál volna valamit ki!"

Példák: Nincs kedvem valamihez, van jobb dolgom, megkérdik: "Te miért nem jöttél?" Mondom: "Mert nem volt kedvem..." Erre mindenki ilyen kitágult szemekkel bámul rám, hogy milyen pimasz vagyok.

De nem pimasz, csak Őszinte...

Meghívtak ebédre a bácsikámék, akiket nem nagyon szeretek, mert sokszor beszólnak, megjegyzik, hogy "hallottam, elrontottad... nem csináltad meg..."

És nem mentem hozzájuk, hogy elkerüljem a beszólást.

Mikor megkérdezték, hogy miért nem mentem, meg mondtam, hogy "Nem volt kedvem elmenni hallgatni a beszédeket..."

Na itt is olyan fejet vágnak...

Amikor elmondták anyámnak, hogy ezt mondtam, akkor jött a "Legalább mondtad volna, hogy tanulsz, vagy takarítod a szobád..." De az is hazugság lett volna...

Múltkor anyám megkért, hogy vegyek neki csokit a boltba, úgyis a sulitól nem messze. Jött a busz, nem akartam fél órát a megállóba fázni, hát felszálltam rá. Anyám kérdi, hol a csoki. Mondom, nem vettem, emert jött a busz, és inkább haza jöttem.

Na erre is meglepetten: "És ezt így mondod? Legalább azt mondanád, hogy elfelejtetted..."

Most teljesen össze vagyok zavarva.

Azt tanítják hazudni nem helyes, de ha az igazat mondom, akkor kiakadnak...

Most mi van?

Tényleg inkább hazudjak?