A szüleim arra tanítottak hogy ne hazudjak. Ha az igazságot mondom, akkor azt mondják, hogy inkább hazudtam volna. Most mit akarnak tőlem?

Némiképp igazuk van, a folyamatos hazudozás nem jó és őszintének kell lenni, de vannak bizonyos csúsztatások amiket lehet használni és a füllentésben sincs semmi különös.

A csokis eset szerintem érthető,anyukádnak az esett rosszul,hogy amit megígértél nem tartottad be és a tanárokat is ez zavarhatja.

Ilyenkor jól jön egy-két jól begyakorolt füllentés, már csak azért is,hogy magad tisztára mosd vagy ne bánts meg másokat.

Ha a tanároknak azt mondod,hogy nem volt kedved megtanulni valamit akkor így fognak hozzád állni,hogy lusta vagy és ez később visszaüthet. Ellenben az "elfelejtettem" egy emberi mondat,mindenki felejt el dolgokat és nem könyvelnek el lustának.

Engem is őszintének tanítottak, de azt is megtanultam,hogy vannak helyzetek amikor megéri csúsztatni,már csak a saját érdekemben is.

Érdemes még megtanulni azt a fajta hazugságot is, amikor azért füllentesz hogy valakinek örömet szerezz.

Egyszer volt (hol nem volt :))) hogy a párom szolgáltatótól rendelt egy telefont az interneten magának, mert a közelben egyik viszonteladónál sem lehetett megkapni. Az én számomat adtuk meg visszahívásra.

Közölték is serényen hogy 30ezer kaucióval kaphatjuk csak meg a készüléket, így pedig nem tudtuk megvásárolni.

Mérgemben vonatra ültem és lementem egy falusi boltba, ahol szó nélkül megvásárolhattam a telefont (mindenféle kaució nélkül) előfizetésesen.

A párom hívott, kérdezte telefonáltak-e a mobillal kapcsolatban, elmeséltem neki mi volt, de azt már nem mondtam meg hogy megoldottam a problémát.

Hazafelé bevásároltam, a kapu előtt összetalálkoztunk.

Szegénykém nagyon ki volt akadva. A kezébe nyomtam a táskám hogy pakoljon ki és sunyiban lestem.

Leírhatatlan volt az arckifejezése amikor a táska aljáról kibányászta a telefon dobozát :))

Tehát kérdésedre válaszolva: tényleg hazudj. Vannak olyan esetek mikor hazudni kell azért, hogy a másiknak jobb legyen.

"Na mert, ha 1 félévben 1x azt mondom, hogy nem volt kedvem megírni lustának fognakl hinni. De az osztálytársaim közül azok, akik minden héten 1 napot hiányoznak az "elaludtam" címszóval, azok szorgalmasak mi?

Szép világban élünk..."

Na leírok egy rám vonatkozó esetet. Van olyan osztálytársam akinél az csodaszámba megy,ha hetente egyszer látjuk. Ellenben én bejárok mindig.

Volt olyan,hogy a hátam közepére nem kívántam a sulit, szinte láttad a fejem felett lebegő fekete felhőt annyira lehangolt voltam az egésztől,így elmentem az orvoshoz, eljátszottam a beteget és leigazolt egy hetet.

Következő héten mosolyogva egy újabb füllentéssel előadtam osztályfőnöknek,hogy beteg voltam.

Pár hónappal később páran beszélgettünk osztályfőnökkel és szóba jött,hogy az először említett személy már két hete be sem jött és nem érti mit tud otthon csinálni,meg miért nem jön be.

Ekkor elmondtam,hogy ebben az évben a két hét hiányzásom az csak pihenés volt, mert kb élni nem volt kedvem,nem hogy reggel felkelni és bevonszolni magam suliban.

Erre annyi volt a válasza,hogy ez érthető és elfogadható, mert mindenkinek lehet olyan pillanata,hogy nincs semmihez kedve. Ellenben azt nem bírja felfogni,hogy az osztálytársamnak miért jó amit csinál.

És arra a személyre haragszik,nem csak emiatt hanem a jelleme miatt is, míg engem és a hozzám hasonlóakat kifejezetten kedveli.

Szóval nem szép világ,de egy alapból jól viselkedő embertől könnyebben elfogadják a kihágásokat.

Miközben a lógósokról is megvan a véleményük.

"De az az öröm nem valós (igaz) öröm..."

Te teljesen bolond vagy :D Jobban örült neki mert már lemondott a telefonról és mégis megkapta. Azóta is vigyáz rá mint a szeme fényére, pedig az nála nagy dolog.

Kezdek az egyik válaszolóval egyetérteni, neked valami szellemi problémád van...

Nem, nem okoznál vele örömet, a frászt hozod rá...

A telefonos válaszoló esete más, az nem is hazugság, az elhallgatás és különben is, pont az ilyesmi az, ahol megengedhető a füllentés, pl. szervezel neki egy szülinapi bulit és füllentesz a meglepetés érdekében, de ez teljesen ártatlan és az örömhöz kell... Ez rendben van.

A kérdező bácsikás esetét még mindig megértem. Ha valakit nem szeretek, csak derüljön ki és ne is akarjon látni, fenének hiányoznak a kötelező bájmosolyos álságos látogatások. Teljesen üdítő, ha valaki őszinte. Az adott esetben nem tudott elhallgatni, kitérni, itt vagy hazudik (még ha kb. sejthetik is, hogy kifogás, nem mindenki tud hazudni és ezt én nem tartom bajnak), vagy őszinte. Ráadásul nem értelmetlen bántást okoz, hanem felvet egy valós problémát, azt, hogy a nagybácsiék beszólósak és ez őt zavarja. Ez teljesen jó, tudjanak is róla, a visszajelzések fontosak. Rengeteg ember gondol csúnyákat, miközben mézédes az ismerősökkel, ez nagyon rossz gyakorlat.

A társadalom rengeteg dolgot elvár, ami nem helyes... Ez nem érv számomra. Oké, ennek lehetnek következményei, azt vállalni kell. Az őszinteség nem önmagunk megkedveltetésének legjobb módja, erre hamar rájöttem, de inkább nem leszek hazudós.

Talán próbáld meg a szüleid értékrendjét felülírni, azaz nőj fel. A szükő csak egy kisgyerek számára Isten, egy felnőtt ember számára már esendő lény - soks estebn nagyon gyarló és esendő.

Van, amikor érdemes az igazat megmondani, és van, amikor betörik (érte) a fejed. Ezt neked kell megtapasztalnod, hogy mikor mi a jó megoldás.

Igen,valami problémád lehet.

Nagy különbség van a kegyes hazugság, és a tapló poénkodás na meg a vicces hazugság közt.

Ha azzal felhívod anyud,hogy ég a ház még szép,hogy ki akad. De ez a gyökérség szintje,normális ember nem "poénkodik" ilyenekkel.

Ezt a szintű hülyeséget nem lehet egy lapon említeni azzal,hogy például elalszol pár perccel, majd suliba/munkába érve azt füllented,hogy késett a busz.