Mit tehetnék? A húgom éli az én életem.

A húgod nem a te életedet éli,hanem a sajátját,viszont olyan feltételekkel,amihez neked is UGYANANNYI JOGOD VAN.

Mivel nálunk ugyanez volt,én azt tapasztaltam,hogy az én szüleim reménytelenek voltak a magatartásuk változtatásában.

Egy kis erősítő,minden téren sokkal többre vittem,mint ő,mivel azóta sok év telt és bebizonyosodott,hogy minden,amit belé képzeltek bennem volt meg.

Mondjuk a mi esetünkben annyira irreális volt,hogy én jó tanuló voltam,ő nem.Csak ő fiú volt én meg nem.

Viszont én is nagyon bele voltam betegedve az önbizalomhiányba és addig a pontig,amíg nem tudatosítottam magamban,hogy az energiámat és a drága időmet,ne keserűségemre,hanem az előrejutásomra fordítsam,nem tudtam előre menni.

Csak mikor le váltam róluk érzelmileg,nem is kommunikáltam velük,mert minek a lekicsinyítés nem hiányzott nekem se,indult be a szekér velem.

Egyébként szülő vagyok,hallatlannak tartom ekkora szakadékot kialakítani szülőként a gyerekek között ilyen megkülönböztetéssel.

Nagyon fiatal vagy még,jelentkezz az egyetemre,ha ebben látod a megoldást,de titokban,ha eddig is elnyomtak és nem engedték.Ha felvesznek,annál nagyobb diadal lenne.