Hogyan lehet feldolgozni, hogy nekem soha nem lehet saját gyerekem? Férfiak! Ti tudnátok így egy nőt szeretni?
Különböző okok miatt 7 éve el kellett távolítani a méhemet. Ez ugye tudjuk mivel jár. Megérintett, de akkor még fel sem fogtam igazán, viszont most vagyok abban a korban, hogy már vágyakoznék egy kisbaba után és egyszerűen képtelen vagyok elfogadni és feldolgozni, hogy nekem nem lehet.
A párommal régóta együtt vagyunk, ő elfogadta, de olykor annyira mélyre kerülök, hogy ellököm magamtól őt is. Keressen olyan nőt, aki megajándékozhatja egy saját gyerekkel, mert én ezt nem tehetem meg. :( Annyira magam alatt vagyok emiatt. Nem értem miért pont velem történt ez meg??
Hogy lehet ezen túl lépni?
Gyerekszerető férfiak! Ti eltudnátok fogadni, hogy a szeretett nő nem tudja nektek megadni a saját gyermek örömét? Őszintén!
Semminemű belső női szervem nincs, ha úgy tetszik. Ahogy mások szeretik ezt durván megfogalmazni, "kikanalaztak" a-tól z-ig.
Napról napra változnak bennem az érzések, valamikor jobban fáj, valamikor kevésbé. Amíg káosz van az én fejemben is, addig nem indulunk neki ez egyértelmű. A legjobban szerintem az bánt engem, hogy a párom sosem beszél az ezzel kapcsolatos érzéseiről, mindig próbál pozitív lenni előttem, hogy ne bántson meg véletlenül sem. Ha kérdezem elhessegeti, hogy szeret és természetes, hogy velem marad, így ismert meg anno, így fogadott el. Ellenben sosem hoz fel mélyebb érzéseket, hogy őt hogy érinti az, hogy tőlem sosem lesz gyereke úgy, mint más normális családoknak.
Szóba került amúgy köztünk a béranyaság azon fajtája, hogy petesejtet is mástól veszünk, de tudtommal ez egyrészt Magyarországon eléggé vitatott, hogy mennyire legális, másrészt egyetértettünk a párommal abban, hogy fura lenne erre bevenni valakit harmadikként úgymond. Azt mondta lehet lenne egy kis darabka belőle, de belőlem nem, akkor meg már majdnem mindegy, hogy ezt a procedúrát járjuk végig, vagy az örökbefogadást, abban is egyetértettünk, hogy a lelkünknek az örökbefogadás sokkal kényelmesebb és kevésbé megterhelő lenne. Így kicsit ott van az is, hogy egy "bajba jutott" kicsi léleknek segítünk, őt szeretjük sajátunkként életünk végéig.
Hozzáteszem, nem szeretném eltitkolni előle, hogy honnan jött. Szerintem sokkal rosszabb az, ha egyszer felnőttként teljesen véletlenül döbben rá valahogy, mintha mi ezt elmondanánk neki, amikor úgy érezzük eljött az ideje. Azt is meg kell jegyeznem, hogyha így alakul, akkor mi minden segítséget meg fogunk neki adni, hogy megtalálja a vérszerinti szüleit és választ kapjon a kérdéseire, még ha össze is fancsalodik a szívünk, akkor is.
Van egy örökbefogadott barátnőm, ő nem túl jó nevelőszülőkhöz került, tudom milyen fontos ezeknek az embereknek a gyökerek felkutatása, még ha tudják is, hogy nem biztos hogy jól sül el.
Én is azt mondom, hogy gondolkodj az örökbefogadáson. Fiatal pár vagytok, van esélyetek.
Igen, lehet hogy senki nem fogja azt mondani hogy tiszta apja. Lehet, hogy külsőre nem fog rátok hasonlítani, de belül?! Amikor a ti mozdulataitokat, a ti szófordulataitokat utánozza? Ti nevelitek, igenis hasonlítani fog rátok. Nem a szeme színe, de a mentalitása, a viselkedése. Ne lökd el magadtól a barátod, házasodjatok össze és fogadjatok örökbe.
Ez nem egy tragédia.
Ezen nincs mit feldolgozni.
Nem leszel trendi,ez van.
Fogadhatsz örökbe,tudom az nem olyan "menő",de ez van.
Kedves kérdező!
Sajnos átéltem én is amit te igaz én ebben az évben,
olvastam a kommenteket tőled és ilyenkor jövök rá, hogy
azokat mondod amit én is érzek :(
Más nem értheti csak akinek nincs gyereke.
Sikerült örökbefogadni? látom két éve történt a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!