Hogyan lehet feldolgozni, hogy nekem soha nem lehet saját gyerekem? Férfiak! Ti tudnátok így egy nőt szeretni?
Különböző okok miatt 7 éve el kellett távolítani a méhemet. Ez ugye tudjuk mivel jár. Megérintett, de akkor még fel sem fogtam igazán, viszont most vagyok abban a korban, hogy már vágyakoznék egy kisbaba után és egyszerűen képtelen vagyok elfogadni és feldolgozni, hogy nekem nem lehet.
A párommal régóta együtt vagyunk, ő elfogadta, de olykor annyira mélyre kerülök, hogy ellököm magamtól őt is. Keressen olyan nőt, aki megajándékozhatja egy saját gyerekkel, mert én ezt nem tehetem meg. :( Annyira magam alatt vagyok emiatt. Nem értem miért pont velem történt ez meg??
Hogy lehet ezen túl lépni?
Gyerekszerető férfiak! Ti eltudnátok fogadni, hogy a szeretett nő nem tudja nektek megadni a saját gyermek örömét? Őszintén!
válasza: válasza:Anyám fiatalon házasodott, elég hamar kiderült, hogy rosszul választott: a férje fűvel-fával. A válás előszobájában derült ki, hogy terhes. Érthető módon nem akarta megtartani.
Azonban annyira eltoltak valamit az orvosok, hogy átlyukadt a méhe, majd emiatt valamilyen fertőzés átterjedt a petefészkére. Az egyik petefészkét kivették, a méhében spontán bezáródott a lyuk idővel. De a vizsgálatok azt igazolták, hogy meddő.
35 évesen ismerkedett meg apámmal, aki 7 évvel fiatalabb is nála. Elmondta, hogy mi a helyzet, papírja van róla, hogy meddő. Apám mondta, hogy nem baj, ő őt szereti, nem a termékenységét, akkor majd ketten fognak boldogan élni. Megkérte a kezét, megvolt az esküvő.
Az állapota miatt menzesze hol volt, hol nem, így két hónappal az esküvő után derült ki, hogy az akut emésztőszervi problémája én vagyok (rosszullétek, hányás).
A történetből azt emelném ki, hogy apámat egyáltalán nem zavarta, hogy nem lehet gyereke (több nem is sikerült már utána), így is boldogan tervezett vele. Engem csak szerencsés véletlenként emlegetnek.
válasza:Jó, de bakker fogjátok már fel, hogy szegénynek KI LETT VÉVE a méhe, s nem csak egy diagnózist kapott, hogy meddő...ilyen diagnózist mindenki kap már szinte...én is kaptam. S akkor kérdeztem: "juhú, akkor mivel, hogy meddő vagyok, nem kell védekeznem a párommal?!"
Erre az orvos: DE KELL. Na ennyit a nagy "meddőségről". Ugyanúgy termékeny vagyok, mint más ember, aki PCOS, csak betartom a diétát és így kigyógyulok belőle és megtermékenyülök.
Ez megint más story.
Hiába mondtok ezt, azt nem ugyanaz a kettő.
Nem mindegy, hogy valakinek levágják a karját, vagy valaki "csak" béna és egyszer csak megmozdul valami miatt a keze mégiscsak.
válasza: válasza:#13: Elsiklottál az egyik mondatom felett:
"A történetből azt emelném ki, hogy apámat egyáltalán nem zavarta, hogy nem lehet gyereke (több nem is sikerült már utána), így is boldogan tervezett vele"
válasza: válasza:Nézd meg az Árvák hercege c. filmet, lehetőleg egyedül.
Egy baleset vagy egy betegség miatti méheltávolítás nem jelenti azt, hogy nem lehetsz anya. Az anyaság nem attól függ, hogy te hordod-e ki, és te szülöd-e mag, hanem attól, hogy van-e benned szeretet, törődni vele, gondokoskodni róla, szeretni őt.
Ha valóban gyereket akarsz, akkor fogadj örökbe. Persze, ha ezt a férjed is akarja. Sok kicsike van, aki MINDENT odaadna (a valahai magamat is beleértve) azért, hogy őt válasszák és őt szeressék és legyen végre családja.
válasza:Gyönyörűen leírták, hogy ha szeret a férjed, elfogadja stb. Csak éppen neki sem lehet gyereke. Ha örökbefogadtok, akkor nincs aki örökölje a géneket!
Ezt is fel kellene már fogni. Ne csak egy szemszögből nézzük a dolgokat. Én pl szeretnék olyan gyerket, aki majd hasonlítani fog rám.
Kérdező, nem téged támadlak, hanem az első oldalon válazsoló rózsaszín ködöseket.
Én is azt érzem, hogy sokan nem érzik át a helyzetet. Szép és jó az, hogyha szeret, akkor elfogad így blabla. Persze elfogad, de vajon sosem fordul meg a fejében, hogy milyen jó lenne, ha a gyereke a saját orrát örökölné? Vagy a fülét? Vagy mit tudom én, bármit... Nem mondja, mert nem akar bántani, én sem mondogatom nap mint nap, hogy hagyjon el, de nyitva hagytam a lehetőséget, hogy mivel én ezt nem tudom neki megadni, pedig tudom hogy nagyon vágyik rá, még nem késett el, hogy találjon mást. Nem sértődnék meg, megérteném, mégha ezzel én egyedül is maradnék.
Élek, túl vagyok rajta, az élet megy tovább igen. De sosem lesz az, hogy "úristen tiszta anyja", vagy "úristen, tisztára mint az apja kiskorában", ellenben meg kell küzdenünk azzal (bele kell tanulnunk), hogy hogyan mondjuk el neki, hogy ő vér szerint nem a miénk, mikor, milyen sebeket fog ez neki okozni... Hogyan reagáljunk, ha megakarja találni majd a vérszerinti szüleit, hogy kezeljük és számos olyan dolog fog terítékre kerülni a mi kis családunk életében, ami normál családoknál nem és megmondom őszintén én ettől nagyon félek! Ez az amiért egyelőre még nem indítottuk el a procedúrát, de mivel mostmár a párom hozta fel, hogy ideje lenne valamit lépni, ha tényleg együtt szeretnénk ezt végig csinálni, akkor ideje lesz feldolgoznom ami történt és előre nézni.
A szeretettel nem lenne baj. Egyáltalán nem. Szeretnénk egy kisbabát mindenképpen, vagy is jó lenne, de a párommal abban is egyetértettünk, hogy egy kicsi, kb 5 év alatti gyerkőc lehetne második, "tesó". Azt sem tudom, hogy megy egy ilyen procedúra/kiválasztás! Nem akartam ezzel foglalkozni, hiba volt.
válasza:"Ha örökbefogadtok, akkor nincs aki örökölje a géneket! "
Na bumm, és??? Ha férje elfogadta így, akkor gondolom nem gond neki ez!
Hiába öröklöm én valakinek a génjeit, ha az kakil rám.
Kérdező! Ne arra gondolj, ami nincs, hanem arra, amid lehet! Nem szabad keseregni,hanem a jó dolgokra, a jövőre gondolni!:)
S tényleg túl kell magad tenned ezen, mert elvadítod a párod, aki szeret téged.Együtt könnyebb lesz!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!