Ha 22 évesen nincs olyan érzésem, hogy szeretnék családot/gyereket, akkor ez már így is marad?

Azt akarják nekem beadni az idősebbek, hogy "majd rájössz, hogy milyen jó is az..."

De annyira nincs olyan érzésem, hogy "hú, jó lenne egy gyerek, sok az energiám, szabadidőm, fiatal vagyok, unatkozom... kéne valakiről gondoskodnom..."

Nem utálom a gyerekeket, de nem is szeretem őket. És főleg amikor látom a szülőket, hogy nincs idejük semmire, nem tudnak elmenni a gyerekkel sok helyre. És sok szülő nem is figyel a gyerekére. Voltam kirándulni túrázni, volt egy kilátó szakadék fölött, család ott fényképezkedik, gyönyörködik a tájban a kisgyerek közben meg mászott volna át a korláton... Én szóltam nekik, hogy figyelni kéne a kis srácra...

És amikor ott hangoskodnak, hisztiznek... Meg elszomorít, hogy sokan hogy beszélnek a gyerekükkel, mikor nem csinálja azt amit a szüleik akarnak(Nézz már a lábad elé! Ott jön az autó nem látod!? Megint hova mész!?) olyan hangsúllyal enyhén szólva üvöltenek szegény gyerekkel...

Ha nem tudnak szépen beszélni vele, miért idegeskednek? Elvileg a gyerek nevelés az olyan "csodálatos" hogy az ismerősm szavával éljek. Mikor megkérdeztem, hogy ha lyan csodálatos, miért üvöltött rá szegény gyerekére?

Akkor a válasz: "mert elfogy az ember türelme... Ok, akkor miért nem mondod el neki még 1x nyugodtan? "Ja, azt hiszed nem mondtam el 100x? Jó, majd meglátod, ha gyereked lesz, milyen az, ha 100x el kell mondanod, és semmi..."

És mindig ilyenekkel jönnek.

És pont ez az, hogy nem láttam még olyan szülőt, aki tényleg 100%ban boldog lett volna a gyerek nevelésétől.

És azt mondják, majd rájövök, hogy jó az, meg szép, meg csodálatos, és nekem is lesz majd, hiába mondom, hogy nem...

De ha most fiatalon, energiával tele, nincs ehhez kedvem, mennyi esély, hogy majd 28-30 évesen: "Nekem gyerek kell!" érzésem lesz?