Miért kezelik a mai fiatalok ilyen lazán a családot, gyerekvállalást?

Mert évekig, évtizedekig úgy éltek (?) a nők, hogy azt tanították nekik, egy asszony kötényének mindent el kell takarni. Lefordítva: tűrj, birj, ne panaszkodj, hiszen az URAD a legfontosabb. Nem volt munkahely a nőknek. Kiszolgálatottan éltek, férjüknek, anyósnak, mindenkinek.

Nagyon jó, hogy megszűnt ez a felfogás, és már nem nevelik a kislányokba is, akkor vagy tökéletes, ha főzöl, mosol, takarítasz. Értékeljük már, hogy megszűnt ez az alárendelt helyzet.

Egyébként régen is voltak félrelépések, megcsalások.

Elődeink sem voltak szentek, csak nem volt média, felvilágosítás, meg semmi. Egy-két szénakazal, és kész.

"Ha később barátok tudnak lenni, akkor olyan nagy ellentétek, vérre menő viták nem lehettek korábban sem." Eltekintve attól az "apróságtól", hogy a házasság nem (csak) baráti kapcsolat, sokkal több annál. Voltak, vannak is nagyon jó barátaim, de egyikkel sem szeretnék más jellegű kapcsolatba keveredni, és egy ágyban nyugovóra térni.

Amiről te beszélsz, annak inkább az az oka, hogy egy kihűlt, vagy reménytelenül megromlott kapcsolatban ma már nem kínlódnak éveket, életeket végig az emberek. Valóban lehetne átgondoltabban kapcsolatokat teremteni, gyereket vállalni, mint ahogyan azt sokan teszik.

De ettől még be kell látni, hogy jó az, ha egy nem működő házasságban nem muszáj benne ragadni gazdasági érdekből, vagy a társadalmi megítélés miatt.

Azokban a "boldog békeidőkben" amire sokan ábrándozva gondolnak vissza, ugyanis főleg ezek gátolták a válást. Szerinted mi a fenét tudott volna kezdeni magával egy 4-5 gyerekes parasztasszony, ha elege lett -pl- a részeges erőszakos urából? Elválik?? Új kapcsolatot kezd?? Egy bánatot. Tűrt, szenvedett, és "elég nagy volt a köténye, hogy eltakarja ami nem való más szeme elé.". Az ükunokák meg könnyes szemmel emlegetik, hogy a papuska, és a mamuska milyen szép időt élt meg egymás mellett, nem váltak hatravakra, mint a mai fiatalok...

Ez a korszellem. A korszellemmel nem lehet szembeszállni, Madách is megmondta. (a keresztes háborúkról szóló, talán a hetedik színben, Tankréd lovag)

Most ez a szabadság, a szabad akarat, az önmegvalósítás korszaka. Még mindig jobb, mint a nőket zárdákba csukni, vagy teljesen kiszolgáltatni a férjek kénye kedvének, verni, hajszolni, szenvedtetni vagy kényszerházasságba eröltetni őket.

20 alatt is...

A sulimba "csak" 3 csaj jár akinek van gyereke. A gyerekek 0.5-2 év köztiek. Volt rá példa, hogy nem bírták hova rakni és mindhárom benn volt. Jó beengedték órára /mert mit csináljanak ilyenkor/. Akkor be is szóltam az egyik tanáromnak, hogy indítani kellene ilyen baba megőrző programot/-->ovit/. Vagy a terheseknek ilyen előadásokat. /amik szoktak lenni/ Erre a tanárom röhögött is egy sort, hogy jól van. Egyébként 24-25 kb. az az esett nálam míg nem kellene gyerek senkinek mert az alatt nem hiszem, hogy olyan hű de tartós kapcsolata van valakinek. Jó ez alól vannak kivételek.

A gond ott van eltuntek a keretek a korlatok a soc ellenorzes a szegyen erzet.Az emberek nem tudnak problemat megoldani tovabballnak hiszen se hit se szokas se csalad nem tartja oket vissza.

Az emberek elni elvezni akarnak mindent mert nekik ez jar Muszaj boldognak lenni ez a divat.

Es tenyleg boldogok? Nem hinnem a kovetkezo kapcsolat ugyanugy kihul ugyanoda jutnak ahonnan indultak.teljes szabadsag inkabb boldogtalanna es elegedetlenne tesz mint boldogga.

pedig van benne igazság (18).

azt hittem a kérdés arról fog szólni, h miért csinálnak-szülnek egyesek 18-21 évesen a semmire. végülis erről a tőről fakad a téma.

az a baj, h túl fiatalon lettek szülők, fel sem fogják miről szól ez az egész, még ők maguk is gyerekfejjel gondolkodnak. úgy vélem, az embernek 25 éves kora körül nő be a feje lágya, akkor már megfontoltabb, nem megy bele minden őrültsége gondolkodás nélkül. addig nem is szabadna gyereket vállalni, inkább tanulni, tapasztalni a világot és karriert építeni.

most komolyan, egy 20 éves anya mit tud adni a gyerekének szellemileg? egyébként sem a szülés lenne a dolga ennyi idősen, hanem a tanulás vagy a munka, h meg tudja alapozni a gyereke jövőjét. milyen példát fog mutatni a gyerekének? hogy ne tanulj, inkább élj meg abból ami a lábad között van?

a huszonévek vége felé az ember már maga is vágyik az állandóságra és a biztonságra, amire a gyereknek nagy szüksége van. addig meg más dolgok kötik le, ahogy a kortársait is, csak egyesek valamiért képtelenek nyugton maradni, és ad hoc gyártják a gyereket. ez pedig messzire mutató társadalmi probléma.