Ti mit szólnátok ha a párotok exének a gyereke (családja) ilyen szinten jelen lenne az életetekben?

Ne legyél már ennyire féltékeny és gyerekes!

Nem elsősorban azért ragaszkodik hozzá mert az anyukáját látja benne. Írtam hogy van egy mostohafiam nekem is. Ha elképzelem hogy elveszítem azt az embert (a páromat) akit mindennél jobban szeretek, és még az is akit a másodikként (a gyereket). Hát nem valami boldog pillanat lehet. (vagy legyen csak a gyerek TOP5-ben benne akiket szeret az ember)

Gondolj bele pl. hogy meghal anyukád. Szenvedsz, erre fel mondjuk a testvéredet sem láthatod soha többet az életben.

Két embert is elveszítesz. Nem könnyebb lenne, ha ott lenne veled a testvéred és segítene magával a jelenlétével? És egyáltalán mi értelme még valakit elveszíteni?

Jó feladom :)

Gyanítom nincs az életedben egy gyerek sem akit szeretsz és aki szeret. Sem egy testvér, sem senki gyereke. De hidd el egy gyerek szereteténél nincs jobb, őszintébb dolog az életben. Ezzel visszaélni a világ legnagyobb felelőtlensége. Mert akkor ne a párod, hanem a gyerek szemszögéből nézzük. Meghal az anyja és elveszíti azt a férfit is aki mindig mellette volt, akit szintén szeretett. Teljesen mindegy hogy milyen az apja valójában. Gondolom a leírásodból ő is szereti a gyereket, valójában apa. De ez nem jelenti azt, hogy a párod nem szeretheti őszintén. A kettőnek semmi köze egymáshoz. A gyerek is imádhatja a párodat.

Remélem nem te leszel ennek a férfi a gyerekeinek az anyja.

2 hónapos kapcsolat és már most eleged van.Jobb lenne ha lelépnél.Mire olyan szinten lenne a kapcsolatotok,hogy ilyen mértékű változást kérj/kezdeményezz,már bele is betegednél szerintem.Két hónap kevés mély kapcsolat kialakításához,jobb lenne most szakítani,mint 5 év múlva.Én úgy látom,hogy az ex halála után berendezkedtek erre az életre,ha nem tetszene a barátodnak nem ez lenne.Persze megpróbálhatsz célozgatni neki és elviselni ezt a számodra kellemetlen helyzetet,de hosszabb távon nem menne.

Ha a helyedben lennék,én lelépnék,de nem a gyerek miatt elsősorban.

Én is feladom, mert az ilyen ember sosem értené meg miről beszélek.

Nem a gyerek halt meg hanem az anyja. Attól mg szeretheti a gyereket.

Hagyjuk, ehhez IQ és EQ kellene ami szemmel láthatóan nincs meg a kérdezőben.

Látszik, hogy fiatal vagy! Semmi élettapasztalat, semmi tolerancia, nagyon magaddal vagy elfoglalva...

Magadon hordozod korosztályod legjellemzőbb tulajdonságait.

Te nem féltékeny vagy csak érzelmileg éretlen, önző, intoleráns.

Ne hasonlíts össze egy kisgyereket egy ex-pasiddal. Ha nem tudsz különbséget tenni egy felnőtt pasi és egy kisgyerek szükségletei, lelkivilága között 25 évesen az már gond.

Az exeid felnőtt emberek és tovább lépnek mert függetlenek és tudják, hogyan kell csinálni.

Egy ex és egy érzelmileg kiforratlan kisgyerek az két különböző dolog.

Egy kisgyerek nem tud csak úgy tovább lépni, mint a felnőttek ő még őszintén, érdek nélkül szeret és ragaszkodik.

Ha mindenki csak úgy lelép mellőle úgy fogja érezni, hogy őt senki sem szereti, nem fontos senkinek, mindenki elhagyja. Ezzel jönnek a lelki problémák, feleslegesség érzés, fájdalom, gyökértelenség, sehová sem tartozok, senkinek nem vagyok fontos érzés.

Hol fog magának hiteles, felelősségteljes, férfiképet találni? Lövése nem lesz a szeretetről és ragaszkodásról.

Az ilyenekből lesz a csapongó ember, aki nem tud normális, tartós kapcsolatot létrehozni.

A párod majdnem, hogy az apja volt évekig. Legalábbis a gyermeki lélek szerint. Egy normális ember nem hagy hátra egy hozzá közel álló kisgyereket, mint eb a sz*rát már elnézést.

Az meg mi, hogy le akarod építeni a pasid barátait? Mi ez a birtoklási mánia? Csak mert veled jár akkor ki kell radíroznia a múltját és csak te és te és te meg ahogy te elképzeled...na ne röhögtess.

És ha ő kérné, hogy építsd le a baráti köröd mert úgyis ott van neked ő?

Az ilyen birtoklós csajok szoktak egy idő után nagyon magányosak lenni.

Javaslom keress barátokat te is és éld az életed nem vagytok összenőve. Ha ő gyerekezik te csinálj egy csajos délutánt. Nem kell egyetlen emberbe így kapaszkodni ő nem a tulajdonod.

Én is azt tudom mondani, hogy inkább lépj le és keress egy magányos farkast, akinek nincs szüksége sok mindenkire a boldogsághoz.

Tényleg szar ügy, hogy nem tudsz egy jó kis csapatba beépülni, hogy te is jól érezd magad és viszont szeressenek.

Az igazi szeretet nem azon múlik van-e vérségi kapcsolatod valakivel.

A barátnőid /ha vannak/ sem a rokonaid mégis szereted őket nem?

Egyszerűen csak nem tudsz bánni és nem is akarsz foglalkozni egy kisgyerekkel.

És elvárod, hogy a párod úgy táncoljon, ahogy te fütyülsz.

Rendes embernek tartod de azért mégse elég jó. Mégis mitől tartod rendes embernek? Nem pont ettől, hogy ilyen gondoskodó, kitartó és megbízható?

Azon akarsz változtatni, ami tulajdonképp jó benne? Mert ha egyszer csak hátat fordítana mindenkinek akkor lenne csak igazán gerinctelen! Az már nem ő lenne.

El kell fogadnod: az a gyerek nagyon is a jelen és nem fog távozni az életéből ő már ott volt, amikor te még sehol. Előbb fog téged lapátra tenni.

"Amúgy még elég friss a kapcsolat (2 hónapos) szóval pampogni még nem akarok. De egy idő után biztos megmondom, hogy ez nekem nagyon nem tetszik."

Ez elég nagy hiba, hisz ha nem szólsz most, azt hiszi a párod, hogy semmi bajod az egésszel, ha meg majd később hirtelen előrukkolsz vele, mondhatja, hogy hát téged ez eddig sem zavart, mert akkor szóltál volna.

Egyébként olvasd el (újra) A kis herceget. Az együtt töltött idő miatt szereti a gyereket, nem azért, mert az anyjára emlékezteti, vagy ragaszkodik a múlthoz. Nem. A gyerekhez ragaszkodik, mert szereti. Nem annyira bonyolult érzelmek ezek.