Asszem valtoztaznom kell az eletemen de hogyan?

És az miért baj, ha azt hiszik, hogy miattuk teszed? Részben így is van, mert a veszekedéseket is próbálod megspórolni, így Ők is nyugodtabbak lesznek, nem?

Első körben állj neki rendesen tanulni, ne csak bukdácsolj. Ez majd leköti a figyelmed, és mivel azt mindig kell, hétvégén sem tudsz majd mindig bulizni, inni járni. Segíts be otthon a házimunkában, ami nem azt jelenti, hogy nyald fényesre a lakást, de porszívózz, mosogass, törölj port - ez is nagyon jó figyelemelterelő. Kezdj el edzeni járni, sportolni, olvass, találj magadnak valami hobbit. Nem mondom, hogy legyél selyemfiú, de a lányoknak is jobban bejön, ha valaki rendes és tisztességes. :)

16/L

Ha mindenre ilyen "jó" kifogást találsz, akkor menj csak vissza piálni. :)

16/L

Egy 16 évesnek több az esze, mint neked, aki már belekóstoltál az élet lecsúszott oldalába! Ez, remélem, feltűnik neked is!

Tudod, huszonévesen, vagy harminc évesen már tudni fogod, hogy ezzel a kifogással, amit most mondasz el, és meggátol téged mindenben, csak magaddal szúrsz ki! Remélem, azt az időt nem várod meg!

Nagyon-nagyon fiatal vagy, iskolába járhatsz, nem éhezel, szóval kapd össze magad! Lehet, hogy ha megemberelnéd magad, olyan láthatóan is értékes emberré válnál, amilyenre a közösségnek szüksége van. Adj már magadnak esélyt arra, hogy tevékeny, sikeres életed lehessen!!!!

Bár nem tudhatom, mi van a háttérben, de mindig szíven üt, ha valaki azt írja, hogy nem szereti a szüleit... Normális esetben egy pár, amikor úgy dönt, hogy gyereket vállal, akkor tudja, hogy mindennél és mindenkinél jobban fogja szeretni a gyermekét. Mindent meg akar érte tenni és szeretné, ha sikeres emberré válna felnőtt korára a gyermek.

Ha most rád néznek a szüleid, szerinted mit látnak? Azt, hogy valahol nagyon elszúrták! Igen, ők szúrták el! A TE nevelésedet. Életük végéig furdalja majd őket a lelkiismeret-furdalás azért, mert nem tudtak szülőként helyt állni. Egy lehetőséget(hogy nagyszerű ember legyen belőled) elszalasztottak.

Gondolkodj el azon, hogy rajtad múlik az, hogy megadod-e nekik az esélyt, hogy életük hátralévő részében boldoggá tedd őket azáltal, hogy látják, hogy megjött az eszed! Kérlek, tedd, amit tenned kell. Nem véletlenül írtad ki a kérdésed, tudod, mi a helyes út.

Egy barátnőm 28 éves korára értette meg, miről beszéltek neki a szülei, amikor noszogatták a rossz jegyei, magaviselete miatt. Sajnos édesanyja már nem láthatja azt, hogy a lánya küzd és tanul és céljai vannak. A lány soha nem bocsájtja meg magának, hogy mennyi fájdalmat okozott annak, akinek a legtöbbet köszönheti az életben.

Remélem, megérte pár percet rád szánnom az életemből.

arra kéne gondolni, hogy mit mondanál magadról majd 10 év múlva, ha visszanézel erre az időszakra. ha most úgy érzed, h nem lennél büszke magadra, akkor sürgősen kezdd el a változást.

a tanuláson kívül semmi más fontos dolgod nincs. tedd össze a két kezed, és csókold meg a szüleid lába nyomát is, h ennyi ideig nézték, h bukdácsolsz, lébecolsz, piálsz, bagózol az ő pénzükön. nem gondolod, h ez marha nagy pofátlanság? örülj, h még nem tettek ki az utcára 2 szatyorral, mert máshol ennél kevesebbért is képesek rá.

nincs semmi amit el szeretnél érni? akkor minek élsz? élősködni persze marha jó, elhiszem. csak az nem tarthat örökké. normálisabb körökben elég nagy szégyen ha valaki keresőképes felnőtt létére a szüleit pumpolja és otthon mereszti a valagát.

először is: tiszteld meg a szüleidet azzal, h elvégzed a középiskolát, ha már ennyi ideig tűrték, h tojtál rá.

másodszor: keress munkát a nyárra, tanuld meg mi az a becsületes munka, dolgozz meg a pénzért, ne csak elverd hülyeségre.

harmadszor: a piától érdemes mind fiatalon, mind később távol tartani magadat, mert az alkoholisták ritka undorító lények.