Miért érzem ezt? Miért nem merek változtatni az életemen?

Mondj igent a randira az új udvarlónak! Ez nem is kérdés!

Hiszen ő pont olyan, akit elképzeltél magad mellé.

Később megbánnád, ha nem adtál volna neki esélyt. Lépj most, amíg még nem késő, nehogy elmenjen a kedve a lovagnak, vagy találjon egy másik nőt.

A mostani tuskó paliddal meg én csak a szakításnak látom értelmét.

Olvasd vissza, amit írtál! Olvasd el, hogy jellemezted a párod (egoista; kihasználja, hogy számodra ő fontosabb, mint viszont; nem képes elvinni romantikus vacsorára; meglepően kedves). Benne van a kérdésedre a válasz: ő nem szívből szeret, hanem "csak" ragaszkodik hozzád, mert számára te vagy a biztos pont, akiben szinte feltétel nélkül megbízhat (és igen, nagyon lojális és hűséges vagy, ha a másik srác fél éve ostromol, és mégsem mentél bele semmibe vele). A párod jól felismerte, hogy igazi "feleség alapanyag" vagy, de az édeskeveset számít neki, hogy nőként, emberként neked mi a fontos, vagy hogy szerelemből megpróbáljon levenni a lábadról.

2 év után kezded érezni, hogy szeret. Ennél többre vagy hivatott! Ismeretlenül is megemelem a kalapom a másik srác előtt, hogy ilyen kitartó. Ne szalaszd el a lehetőséget! Olyan pasit bármikor találhatsz, mint a párod, ha rosszul sül el a másik!

Szerintem az a te bajod, hogy nem mersz felszabadultan boldog lenni, mintha nem érdemelnéd meg, és bűntudatot kéne érezned. Valószínű a párodnak nem adod át magad lelkileg, elvagy a langyos vízben, nagy boldogság és nagy fájdalmak nélkül. Viszont felismerted, az új pasi ezzel nem elégedne meg, ő mindent akarna tőled. És ez baromira ijesztő neked.... Mert nagyot zuhanni tényleg csak magasból lehet. Döntsd el, kockáztatod -e a zuhanást, ha olyan magasságokba emelkedhetsz, amiről eddig max. álmodozhattál.

00:04 vagyok

Most elmegyek (végre) lefeküdni, de előtte írok még, ahogy kérted:).

Azért gondoltam, amiket írtam, mert nagyon beszédes a leírásod. Érzékletes, kifejező szavakat használsz, és számomra süt belőle, mennyi elfojtott feszültség van benned ebben a kapcsolatban. Látszik a keserűség és az is, ahogy próbálod mentegetni a barátodat (és magadat is, amiért beragadtál egy méltatlan kapcsolatba). Általában akkor tesz ilyet egy nő, ha nem érzi jól magát Nőként a bőrében. Bizonytalan és fél a magánytól, önmagától, úgy érzi, nincs ereje, energiája változtatni. Ha ellököd az első dominót, az egész sor borul, és nehéz ezt megtenni, ha nem tudod, milyen alakzatot fogsz látni, szép lesz -e vagy csak egy káosz, egymásra dőlt darabkák rengetege.

Olyan, mintha nem hinnél abban, hogy megérdemled a jobbat, a tartalmasabbat. Nem tudom, mi történt veled az évek alatt, de mintha az önbizalmad nem lenne a helyén.

A barátod szerintem nem érezteti veled, hogy igazi nőként tekintene rád, aki csábító, és akiért tepernie kéne, akiért érdemes lenne romantikázni. És ahogy írtad, az elején sem lángolt, így vszínű az a kapcsolatotok legnagyobb megtartó ereje számára, hogy a komfortzónájában maradhat. De a te komfortzónád jóval odébb lehet sajnos....

Szerintem első körben magadat rakd rendbe, keresd meg ki vagy te, és mit vársz az életedtől, és abban milyen szerepet szánsz egy párkapcsolatnak, a mostani megfelel -e annak, amit mondjuk 4-5 éve kerestél. Ki voltál akkor, kivé váltál, és miért. Én azt mondom, egy megcsalást is meg lehet bocsátani, de mi vitt rá arra, hogy egy induló kapcsolatban te megbocsáss, ennyire megalkudj, amikor még nem is volt vesztenivalód úgy, mint pl. gyerekekkel egy házasságban. Nem akarok betolakodni a magánéletedbe, de a barátod előtti élethelyzeted is gondold át alaposan, ha tovább akarsz lépni (korábbi kapcsolatok, család, szüleiddel való viszony).

Rengeteg ember tudja mire vágyik, mit akar és mit nem szeret mitől szenved. Már említették előttem a társfüggőséget. Rendben van, ez is egy szempont, de a probléma gyökere a félelem. Félsz az ismeretlentől, belevágni az új dolgokba, félsz bevallani Magadnak, hogy lehetne másképp. Inkább előre eltökéled, hogy a másik lehet csak kihasznál, így ülsz a babérjaidon. Nem véletlen van a mondás: "Bátraké a szerencse!".

Ráadásul Te ezt már eltökélted, most megerősítésre vágysz, visszaigazolásra, én meg azt mondom belső rendezettségre van szükséged. Ha a társfüggő személy egyik kapcsolatába a másikba vándorol az kis eséllyel lesz sikeres. Rólad semmit nem tudunk, nem ismerjük az életviteled és a döntőkepésséged, nem tudjuk, hogy mennyire vagy magabiztos, és mennyire félénk. Sok-sok kérdés ami segíthet abban Téged, hogy eldöntsd mit tegyél. Nem írtál konkrét példákat az egoizmusra majd a hirtelen kedvességre, így nehéz. Azt ajánlom nézz Magadba és úgy dönts amitől elégedettebb leszel, ezek alapján a kevés információk alapján nem tudok többet mondani...

Ha valaki szerinted így átlátja a helyzeted az sajnos csak egy visszaigazolás Tefeléd, de még nem biztos, hogy reális... Mindentől függetlenül a Te életednek Neked kell kielégítőnek lennie.

Túlságosan önzetlen vagy,és a mostani párodat mindenekfelett előtérbe helyezed.Ha gyerekeitek lennének,akkor komoly dilemma lenne,de így szerintem egyértelmű.Őt félted talán a legjobban,hogy mi lesz vele nélküled.Pedig hidd el,ha így áll a dolgokhoz és hozzád,akkor hamar keresni fog a helyedre egy másik nőt,aki szintén elnézi neki a hanyagságait és éli tovább az életét.A helyedben megragadnám a lehetőséget a boldogságra,túlságosan félsz a csalódástól.

Azt vettem ki a soraidból,hogy már elhatároztad magad,csak nehéz megtenni az első lépést.

Nekem egy hasonló helyzetben úgy sikerült megtennem az első lépést,hogy kitűztem egy napot,pl 15.,addig van még 2 hét,minden nap tudatosítottam magamban,hogy azon a napon megteszem a szükséges lépést,mert a helyzetem tarthatatlan,és nekem nem ez kell.Igaz előtte 2 nappal már remegett kezem-lábam,de megtettem.Akkor és utána kis ideig nehéz volt,de hamarosan megmutatkozott az eredménye,hogy jól döntöttem és ma már boldog vagyok.

én is inkább az exemet féltettem, hogy mi lesz vele jaj szegény. Aztán végül csak szakítottam vele, hetekig sírt, rimánkodott, ígérgetett, én tökéletes vagyok, soha senki mást nem akar, megváltozik, imád engem blablabla. Aztán egyik napról a másikra összeszedett valami csajt, aki mindent megcsinál neki, azt csinálja, amit ő akar, mindent eltűr és halál komolyan egyik napról a másikra közölte, hogy ő szerelmes, és én meg egy érzéketlen tuskó vagyok és különben sem vagyok elég jó neki.

Csak néztem. És még sajnáltam, hogy mi lesz szegénnyel.