Van-e gyereketek? Hany? Vagy szeretnetek-e?

37 éves vagyok,és van egy 17 éves jóképű fiam.Végre "felnőtt",és mivel még én is eléggé fiatalos vagyok,így újra tudok élni,szórakozni,világot látni..Amikor fiatalon megszültem a fiamat szép volt,jó volt,de nem kívánok újra pelenkázni,és megint mindenről lemondani..Nekem nem voltak nagyszülők akik vigyáztak volna a kicsire,hogy néha elmenjünk egy moziba vagy valahová,ezért bizony évekig csak a fiam létezett..Mellette kellett programokat csinálni(ami nagyon jó volt,mert ezáltal sok közös élményünk van,amin ma is sokat nevetünk) de voltak olyan dolgok amiket nem lehetett a pici mellett csinálni...20 évesen elég nehezen bírtam...Ma a fiam is éli az életét,külön megyünk szórakozni,és ha úgy tartja a kedvem akkor napokra elmehetek bárhová,mert tudom,hogy a fiam már boldogul egyedül is...De több gyerek nem kell...

nincs. nálunk ez családi vonás. a szüleimnek sincs gyereke :D

Na látjátok, nem íram semmi sértőt... És mégis bántanak megint... Ismeritek azt a szót, hogy elfogadás? Engem nem érdekel ah más szül, nekik miért baj he én nem? Valaki megmagyarázná miért vagyok érzelmi nulla? Tapasztatom szerint azért mert akik szültek azok nem bírják elfogadni hogy valakinek más az élete, más érdekli más az értelme. Nagyon fáj ha nem mindneki azt szeretné amit ti? Mert ha nem ártok senkinek akkor miárt is baj??? Sohha senki nem tudta még megmagyarázni csak mocskolódott.

Nekem 3 gyermekem van. 2 fiú és 1 lány.Nem bántam meg.Eredetileg csak kettőt akartam, a harmadik csak úgy becsúszott, de főleg hogy lány lett nagyon örülök neki.Én nem akarok mocskolódni, és nem szólok meg senkit sem azért, ha nem akar gyereket szülni, viszont rohadtul kiakadok azon amikor engem szólnak meg, hogy a mai világban nem normális az aki 3 gyereket vállal.Ha már van egy, akkor simán elbírsz kettővel is és hidd el, hogy hárommal sem nehezebb az élet.Igaz be kell, hogy valljam rengeteg segítséget kapunk.A családból barátoktól kapunk kinőtt ruhákat cipőket és ezt mi is továbbadjuk, no meg a nagyszülők és a dédi is besegít a gyerekvigyázásba, hogy néha tudjunk szusszanni.Nem vagyok primitív érettségiztem, van nyelvvizsgám is és 5 évet húztam le egy külföldi cégnél vezető pozícióban mielőtt megszültem az első gyerekem-ennek köszönhetően még most a 3. gyerekkel is 100.000.-Ft fölött kapok havonta gyedet.Nem vagyunk gazdagok a férjem vállalkozó, nekem személy szerint van egy 15 éves kocsim, amivel a gyerekeket hordom, mégis elégedett vagyok az életemmel, nem sírok.Vannak nekem is álmaim, amiket tervezek megvalósítani később.Remélem sikerül.

Kislanyom epp ma 1 eves. Nagyon sokmindenben megvaltozott az eletem, mar nincs sok idom magamra. Ezt ugy ertem, hogy a hobbiknak annyi, a kozos romantikus delutanoknak is lottek. De van helyette mas, egy percig se unatkozom.

Hát sok szerencsét a terveidhez :) Viszont és sosem bántottam senkit mert gyereke van. És engem meg mégis... Tényleg nem értem én...

Az anyaságra meg kell érni.Ha úgy gondolod, hogy nem kell gyerek, akkor tényleg ne is szülj.Nem értem meg azokat a nőket, akik megszülik azt az 1-2 gyereket és a nagyszülők nevelik fel a gyerekeket, ők pedig élik világukat.Van olyan ismerősöm, aki az 1 éves gyerekével jó, ha 1 hónapra való időt töltött együtt, és természetesen a gyerek a nagymamára tekint anyaként.Sőt ismerek olyat is(most 4 éves)Hogy a nagymamát anyukának hívja.Na ezért ne szüljön senki.Nem érdemes.Viszont azon érdemes elgondolkodnunk, hogy sokan szidják a cigányokat, hogy mennyien vannak, de még mindig a fehér nők állnak sorba a kórházakban abortuszra várva.Akkor mit is akarunk tulajdonképpen????Az anyaság mindenkiből más érzelmeket vált ki és az a legizgalmasabb, hogy sosem tudod előre milyet.Amikor az elsőt vártam féltem, hogy valóban megérettem e a feladatra.Idegesítettek mások gyerekei, de a sajátom az tényleg más, ezért nem is lettem volna képes soha örökbe fogadni gyereket, mert a saját véred az tényleg a sajátod és ezt látod, érzed, tudod.A 2. gyerek rutin volt, a 3.-nál viszont bepánikoltam, hogy:Nem-nem én ezt már nem akarom-ez már túl sok- élni akarok-levegőhöz jutni, aztán zokogva sírtam ki magam a szülés másnapján magamhoz ölelve csókolgatva a lányomat, hogy bocsásson meg nekem amiért én nem akartam őt.És imádom most épp őt a legjobban mert még olyan picike, de a másik kettőt sem adnám soha senkinek.Azt még el kell hogy mondjam, hogy a szüleim szintén 4-4- gyerekes családból származnak és mindig irigyeltem bennük, hogy hogy össze tudnak fogni a testvérek.Nekem csak 1 bátyám van, de mi már nem vagyunk olyan összetartók.Én a gyerekeimet a szüleimnél látott összefogásra szeretném nevelni.Remélem sikerül.Régen nem volt abortusz, 8-10 gyerek is született egy családban, mégis felnőttek.Arra, hogy miből lesz a cserebogár, talán Csányi Sándor egy nagyon jó példa(az OTP vezérigazgatója)Ő is egy tisza menti kis falu sokgyerekes család tagjaként látta meg a napvilágot és láss csodát....Mellesleg neki is 4 vagy 5 gyereke van...A gazdagság a karrier és az életcélok megvalósítása higgyétek el nem azon múlik, hogy szülsz e, vagy hogy hány gyereket nevelsz fel.

Tudom mindent lehet gyerek mellett. De én nem akarok és kész. Nem bántok senkit, senki gyerekét, nem pontozok le, nem vagyok éretlen. De nem akarok, és ennyi. És elvárom, hogy engem is elfogadjanak így, de sajnos nem képesek rá és arra sem, hogy megindokolják. :( Még csak nem is egy babás fórum ez, ahol nem illik ilyenről beszélni a sok gyerekre vágyó nő között, szóval nem értem mit rotonttam el, talán ellenszenvesen fejeztem ki magam, de elegem van hogy én mondhatom el a vélményem, mert nem olyan mint a többieké. Azt meg egyenesen utálom hogy ezért hülye, érzelmi nulla, nem normális vagyok... Ez nem így van.

*nem mondhatom

Hány éves vagy?