Van-e gyereketek? Hany? Vagy szeretnetek-e?

én szeretnék egy gyereket majd olyan 27-29 évesen:)

ha fiú lesz Adrián vagy Marcell vagy Iván

Ha lány akkor Roxána:$

Már 12éves korom óta ezeket a neveket szeretném:$

15/L

Nem szeretnék, mert szeretem a gyerekeket. Nem szeretném magam feladni évekre, dolgozni akarok, a munkámnak szentelni az életem. Sőt még a fogamzásgátlót is csak akkor hagyom abba ha kinyírnak, mert RETTEGEK, hogy visszajönnek a régi ájulásos, hányásos fájdalmaim. Egyszerűen sehogy sem jön be az ami a gyerekkel jár. Azért meg nem szülök, hogy ne haljon ki az ország, és hogy valaki majd tisztába rakjon ha öreg vagyok.

Lehet lepontozni, meg jöhetnek, hogy de ezt mind lehet gyerek mellett is. De én meg nem érzem úgy hogy gyerek mellett is lehet. És vagyok elég bátor, hogy a mai világban ahol kinyírnak ha nem szereted, akarod a gyereket, bevalljam. És önző sem vagyok, nem féltem az alakom stb, szerintem sokkal önzőbb aki "szül magának egy gyereket". Nem ártok senkinek, elvagyok csöndben, engem is hagyjanak (csak azért magyarázkodom, mert sokan, sok helyen bántottak, hogy nem kedvelem a gyerekeket, teszem hozzá állatok a mindeneim, tehát még csak érzelmi nulla sem vagyok!)

Egy lányom van 6 éves.

Azóta már értem miért mondta az anyukám annyiszor,hogy nem!:D

Miben változott meg?Felnőttem és felelősséget vállalok érte és már nem az én igényeim az elsők hanem az övé!

Nem bántam meg!Olyan jó érzés mikor azt mondja:Szeretlek anya!=)

31/L

22 éves vagyok, 2 éves fiam van. Hát, sok mindenben változott, és sok mindenben nem. Amíg nem volt gyerekem, kb lesz*rtam a sulit, ezért is nem volt érettségim, inkább elmentem dolgozni, hogy legyen pénzem bulikra. Az itthon töltött két év alatt meglett az érettségim, most egyetemre járok. Szóval pl. ez elég nagy változás, sose hittem, hogy megjön a kedvem a tanuláshoz. A másik változás, hogy sokkal jobban osztom be az időmet. A harmadik, hogy sokkal jobban meg tudom becsülni a szabadidőmet, meg ha eljuthatok valahová. Régen természetesnek vettem, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova csak akarok. Most meg örülök, mint majom a farkának, ha havonta, két havonta el tudok menni barátnőimmel egy este valahova. Mondjuk nem panaszkodom, jó ez így, és mondom, jobban megbecsülöm, ha van rá lehetőség.

Írhatnék ilyen szentimentális dumákat is, hogy így meg úgy milyen gazdag lett az életem, de szerintem ezt felesleges leírni, már sokan megtették helyettem, képzeljétek hozzá, én inkább a gyakorlati változásokat írtam most le.

Amúgy szeretnék még gyereket, de nem biztos, hogy lesz. Most kezdtem az egyetemet, mesterképzéssel együtt legalább 5 év lesz, utána még dolgozni is szeretnék, 30 fölött meg én már nem szeretnék szülni. Korábban meg már nem hiszem, hogy be tudom illeszteni a két év otthonmaradást.

Nekem még nincs gyerekem de szeretnék legalább kettöt ! Gyerekek nélkül nem is tudnám elképzelni az életem!

Ugy változik meg majd az életem hogy a gyermek fog az elötérbe lenni vagyis mindenben azt tartom fontosnak majd hogy neki mi a legjobb!

22 / l

"tehát még csak érzelmi nulla sem vagyok!"

Kedves 18:52,DE AZ VAGY!!!!!!

Kedves 19:33!

Miért kell ez a gyűlölködés?

Nem lehet mindenki egyforma!

Egyébként nekem sincs még gyerekem.

Nekünk most fog érkezni a picikénk, már alig egy hónap van csak. Tudom, hogy sok minden változni fog, de pontosan csak akkor tudom megmondani, hogy mi, ha már itt lesz.

Minden esetre nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket és ilyen eddig nem ismert képességeket tud kihozni az anyává válás. Még meg sem született, mégis gondolkodás nélkül lemondok dolgokról és őt helyezem előtérbe.