Rohadtul utálom a családomat mit tegyek?

A kérdezőt sztem az dühíti, hogy a szülei nem hitelesek.

Egyik oldalon folyton a hibáit hánytorgatják fel, míg ők maguk is hagynak némi kívánnivalót maguk után...

"elcseszettek" nekem hasonló volt a problémám, anyám mindenbe belekötött, amibe csak lehetett, néha kitalált dolgokat, és abba kötött bele, míg ő maga sajnos szintén nagyon "elcseszett" módon viselkedett. Sztem teljesen jogos, ha egy fiatal, ezt látva, feldühödik.

Nemtudom jobban érzed e magad attól, hogy nem csak te vagy ilyen helyzetben, hanem még nagyon sokan. Sőt, ettől rosszabb helyzetben is. De ne aggódj, mert el fog múlni.

A gyenge tantárgyaidon igyekezz javítani, hogy ha eljön az ideje, könnyedén magad mögöd hagyhasd ezt a "családot", és ne ragadj te is ott, vagy később hasonlóan elcseszett helyzetben.

Tudom, hogy nehéz egyedül, illetve nincs olyankor kedve az embernek semmihez. De a dühöngés mellett, tartsd szem előtt, hogy mik a te érdekeid most, és a jövőben.

"De valaki normális választ is tus adni?"

Az a normális válasz amit olvasni akarsz, vagy az ami a véleményünk?

"Új suliba járok szeptember óta és nem indítottam valami jól. Túl őszinte vagyok és nagy a szám ezért kaptam egy osztályfőnökit utána meg igazgatóit mert lehülyéztem a tanárt és így rossz hírem van tanáriban. 4-ből buktam félévkor pesig tanultam tényleg még anyámnak is felmondtam de nem engedtek át. A másikból azt mondta az a nyomorult hogy megvan a kettes közbe meg nem is. A harmadikra nem kaptam lehetőséget javítani a negyediket meg nem tagadom hogy hülye vagyok matekból.

A tesóm mindenben ellenem van. Ha anyám azt mondaná hogy dögöljek meg akkor a tesóm is."

Mentegetőzés, csak nem vágom, hogy mit követtél el, hogy így véded magad? Vállald fel, hogy igen, ezt és ezt csináltam és úgy gondolom helyesen cselekedtem ne magyarázd a bizonyítványodat. Megoldhatatlan probléma pedig nincsen - dolgozz ki tervet, hogy mit szeretnél csinálni, hogy akarod megoldani a jelenlegi helyzetet (mondjuk valami reális módon) és valósítsd meg - nyílván szülői segítség is kell hozzá, de nem értem, hogy egy 17 éves nyikhaj mi ellen küzd? Minnél tovább állsz ellen, annál nehezebb lesz és eljutsz már egy olyan pontra, mikor már nem tudsz magadon segíteni, más meg nem fog.

hát, azért így kapásból eszembe jutna pár dolog, ami ellen úgy érzi egy kamasz, hogy küzdenie kell.

Nem értem, miért kell így lekicsinyelni azért, mert te már túl vagy rajta.

Mikor középsulis voltam, ki akartak rúgni a koleszból (végül magamtól jöttem el), mert az igazgató meg akarta tiltani az összes ott lakó lánynak egy heti kimenőjét. Ez azt jelentette ott, hogy egy héten át, sehová nem mész, hanem "ellenőrzötten" csak suliba be, majd vissza a koleszba. Mint egy börtön. Az összes lány lenn volt, és hallgattuk az ordítást,egyedül én mertem megkérdezni az igazgatót, hogy ehhez honnan veszi a bátorságot, hogy képzeli. És gondolnád, hogy a 100 lányból egy sem állt mellém, pedig igazam volt, még a tanárok is néztek, hogy mi lesz. Nyilván kényelmetlen lett volna "küzdeni"

Nem kell elfogadni olyan dolgokat, amikkel nem értesz egyet, és ki kell állni magadért szerintem. De okosan, és idővel rájössz, hogy nem faltörő kos módjára, magad alatt vágva a fát, hanem okosan.

"17 éves nyikhaj mi ellen küzd? Minnél tovább állsz ellen, annál nehezebb lesz és eljutsz már egy olyan pontra, mikor már nem tudsz magadon segíteni, más meg nem fog."

egyébként, az itt válaszolók nagy része ezen a szinten nyilvánul itt meg, sztem ne foglalkozz velük, csak az építő jellegű tanácsokra adj!

"Tényleg semmi közük nincsen hozzá, végül is csak ők etetnek, hogy ne rágd a küszöböt! Hülyegyerek!"

Erről nem is beszélve. Végülis, milyen rendesek, hogy legalább "etetik" a gyereket, elvégre agyon is üthetnék egy zsák krumplival v vmivel. :D

Alighanem azért is írta ezt az illetőm, mert ő is ezt kapta otthon, és egyrészt: nem jutott eszébe jobb, másrészt: rettenetesen élvezte ezt a bánásmódot, ezért igyekszik másokkal is megosztani.

"Mégis mi köze lenne hozzá? Az én életemmel azt csinálok amit akarok. Inkább a sajátjával foglalkozott volna hogy ne legyen ilyen elcseszett"

Amíg ők tartanak el, nagyon is van közük hozzá. Ha nem tetszik, szedd a sátorfádat és ne támaszkodj senkire. Azért nekem elég furcsa, hogy a középiskola ennyire ne menjen valakinek. Szinte semmi tanulással el lehet végezni-már ha csak annyi a célod, hogy görbüljön-, nagyon trehánynak kell ahhoz lenni, hogy folyamatosan bukdácsoljál.

Ez igaz, csak annyi a gond, hogy ez a lealázó, szedd a sátorfád miegymás hangnem az, amiért sok tini még azt a minimumot sem hajlandó megtenni, amit kellene.

Ilyen szöveggel, és hozzáállással senkit nem lehet motiválni.

Ha az ő szülei ilyen példát állítanak elé, mégis miért várják, hogy a gyerekük náluk jobb legyen? nekik kéne példát mutatniuk.

Én is megkaptam ezt a "szedd a sátorfád" szöveget, aztán szedtem is. Hál istennek szerencsém is volt, és sikerült senkire sem támaszkodva boldogulnom.

De ha valakinek mégsincs szerencséje, esetleg még kiskorú, és ír ide, miért kell még jobban kínozni, mint amennyire otthon kínozzák?

Nehéz lenne egy két bíztató szót mondani, oltani annál könnyebb azt aki amúgy is szerencsétlen helyzetben van.

Ja, és igen, amíg otthon állandóan aláztak, leszóltak, akkor tényleg nem csináltam semmit, kínszenvedés volt a legapróbb dolgot is megoldanom, amiért persze szintén jött az alázás.

Mióta külön élek, jó távol, érdekes, de könnyedén boldogulok a magam erejéből, nem kell senkinek sem cseszegetnie semmiért. És nem attól csinálok jobban valamit, mint korábban, mert mindíg van aki megmondja, hogy mekkora "szar" vagyok.