Hogyan vegyem rá édesanyámat, hogy járjon el rendesen méhnyakrákszűrésre? Az én példámból sem tanul.

19:20-as!

Egyszer olvastam itt egy olyan kérdést,hogy a nők talán élveznek nőgyógyászhoz járni,mert mikor szólítják őket,úgy felpattannak és futnak be a rendelőbe! Na nekem a te kommentedről pont ez a kérdés jutott eszembe.Sosem értettem azokat az embereket,akik azt hiszik,hogy akik eljárnak ilyen szűrésre,azok jókedvükből teszik. Én is rühellem,elhiheted és baromira sajnálom,ha veled vagy a családodban bárkivel ennyi dolgot elkövettek,de engem meg pont hogy meggyógyítottak!

Szóval nem,én sem élvezem a vizsgálatot,de állítom, a doki sem,mégis azt mondom,túl fogom élni,túl kell élni és ennél nagyobb gondom remélem nem is lesz az életemben.

Többieknek: tegnap is beszéltem vele a dologról,de hajthatatlan. Ezerszer ajánlottam már fel neki,hogy menjünk együtt,nem olyan vészes,bemegyek vele,ha ez segít,de nem. A műtétem után,mikor elkísért kontrollra és bejött velem,kérdezte a doki,hogy a hölgy nem szeretné magát megvizsgáltatni? Persze nemet mondott.

Azt hiszem,el kell hogy fogadjam,hogy nem erőltethetem rá az akaratomat.Az ő élete,ő döntése,nem tehetek semmit a csökönyössége ellen sajnos.

Köszönöm mindenkinek a válaszokat!