Hogyan vegyem rá édesanyámat, hogy járjon el rendesen méhnyakrákszűrésre? Az én példámból sem tanul.

Valahogy próbáld meg rávenni hogy menjen el, mert nagyon fontos lenne! Az ő korában meg főleg!

Néhány másodperc az egész! Egyáltalán nem kellemetlen, nem érezni semmit. (Ezt csak azért írtam, mert valaki jött itt az altatással... Hát felesleges lenne. A rákszűrés olyan mint egy sima nőgyógyászati vizsgálat. Azt ne mondjátok már hogy soha életetekben nem vizsgált meg nőgyógyász?) 17-18 évesen célszerű elmenni először, aztán minden évben minimum egyszer.

Anyukád felnőtt létére valóban gyerekesen viselkedik. Nyomtass ki neki a netről riasztó írásokat, képeket, hogy: Így néz ki egy rákos ember, így hal meg egy rákos ember... stb

Valahogy muszáj rávenned hogy menjen el!

Kitartást!

Akkor mégis milyen tanácsot vársz?? Ha nem tudsz rá hatni, magad írod, hogy 2 éve nem sikerül, akkor a "beszélj vele" című tanácsokat élből elfelejtheted, ilyeneket ne is várj a válaszolóktól!

Kiötlöttem neked egy megoldást, ami garantáltan célravezető lenne. Megköszönnöd illene, nem lepontozni.

Hogy hogy tudod meggyőzni, ez attól függ, milyen ember. Ha olyan, akinek érvelni érdemes, akkor érvelj azzal, hogy a méhnyakrák pont az a fajta, amit ha időben észrevesznek, gyógyítható.

De például anyukámnál csak az vált be, hogy szó szerint megfogtam a kezét és elrángattam magammal. Amikor már ott voltunk a dokinál, akkor már bement, csak nehezen indult el otthonról.

Nem tudom, az észérveket gondolom már kimerítetted... Sajnos egyes emberek nem változnak. Esetleg azt próbáld bemutatni, hogy ha találnak valamit, akkor minél előbb találják meg annál jobb. Olyan nincs, hogy nem találják meg, mert ő nem megy el. Elő fog az kerülni és akkor már többnyire késő bánat. Neki is sokkal jobb, ha normális életet élhet.

Esetleg elmesélheted neki nagymamám történetét:

Nagymamámnak volt méhnyak rákja. Időben észrevették, kivették a méhét és még 30 évet élt. Ennek köszönheti, hogy ismert engem, látta anyukámat az olimpián, az esküvőjén és rengeteg olyan élményben volt része, amit egy anya/nagymama látni akar. 1 éve még szuperszónikus sebességgel, büszkeségtől dagadva rángatott engem az egész otthonon és közös kerten keresztül, hogy minden barátnője lássa, hogy 5-öst kaptam egy olyan vizsgámra, aminek a nevét sem bírta megjegyezni. Végül rákban halt meg, de 80 fölött valamiben sajnos előbb utóbb meg kell halni... Senki sem izélgette kemóval, hagyták békében elmenni. Összesen két hetet volt ágyhoz kötve, csont soványan, de a többit a kortárához képest minőségi életként lehet elkönyvelni.

Könyörögj neki, jobbat nam tudok. Nekem is vannak barátnőim akik nem járnak, félnek. Hát én is félnék ha nem járnék, a betegségtől!

Az ilyen nőket legszívesebben kényszerzubbonyban kéne berángatni a nőgyógyászatra, tényleg idióták.