Hogyan vegyem rá édesanyámat, hogy járjon el rendesen méhnyakrákszűrésre? Az én példámból sem tanul.
Szerintem meg természetes kiválasztódás. A magamfajta "beteg lelkületűeknek" talán jobb is, ha meghalnak.
Nagyon jó, hogy te ilyen felelősségteljes vagy, lehet, ha én lettem volna rákos, én is így éreznék. De nem voltam, szóval olyan felelőtlen vagyok, amennyire csak akarok, és szívesebben viselnék egy betegséget, ami hossző évekig tünetmentes, mint az érzést, hogy egy idegen turkált bennem. Ha altatásban menne a vizsgálat, biztos többen mennének hidd el.
Hát mert a doki nyilván élvezetből csinálja! XXI. század és sokan még mindig itt tartank.hogy sokan nem érzékelik,hogy ez értünk,miattunk van és nem ellenünk?
Láttál már konkrétan méhnyakrákos beteget? Láttad,hogy pár hónap (jobb esetben) alatt az életerős nő csontsovánnyá aszalódik össze? Láttad,hogy piszkít maga alá az ilyen beteg és milyen fájdalmai,kínjai vannak? Mert én láttam. Mert én takarítottam ilyen beteg után,mikor összehányta vizelte magát és a nagy dolgot sem tudta visszatartani,mert a kór már átterjedt mindenére. Mert én fogtam ilyen beteg kezét,aki már a morfiumtóln nem volt tudatánál,csak " a nyálát csorgatta". Pedig ez a betegség,ha időben veszik észre szinte 100%-ig gyógyítható. Hát tudod kedves válaszoló,ha neked ez máltóságteljes halál,akkor csak sajnálni tudlak. Mert a rákos betegek nagy része SAJNOS nem elalszik szép csendben,hanem a kínok kínját éli át!
Leírom őszintén az első gondolatom, ami a kérdést és a kommenteket olvasva felmerült bennem :
Istenem, hogy lehet ekkora gyökérségeket gondolni és még le is írni meg érvelni mellette. Elképesztő...
Kérdező, teljes mértében igazad van, de az emberek többsége tényleg így működik, egyrészt legtöbben elvesződnek -elvesződünk a mindennapok teendőiben , a rohanó, felgyorsult világban, nem is szívesen járunk orvoshoz, másrészt valahol érthető is, hogy ha nem érzünk semmi problémát, nem nagyon jut eszünkbe elébe menni annak.
Persze édesanyád azért érezhetné a te eseted miatt, hogy igenis érdemes lehet elébe menni a dolgoknak, rávenni magunkat bizonyos időközönként egy orvosi kivizsgálásra - mondjuk ez egyáltalán nem garancia semmire, amilyen kevés idő, pénz, energia, orvos, figyelem jut manapság a betegekre (hát még az egészségesekre, akik csak biztonságban akarják tudni magukat, hogy nincs semmi bajuk), szóval sokszor ki sem derülnek a bajok , félrediagnosztizálják az embereket, nem törődnek velük.
Nehéz és nagyon szomorú dolgok ezek, de nem csak az embereknek nincs eléggé igényük, idejük, energiájuk erre, a rendszer is szörnyen működik.
Én is szoktam mondogatni középkorú szüleimnek, hogy vizsgáltassák néha-néha ki magukat, ők is mindig halogatják, pedig a lelkük mélyén tudják, hogy tényleg nem ártana, hiába látszólag nincs semmi bajuk. De igazság szerint én is ilyen vagyok, igaz, fiatal vagyok még és nem voltam beteg vagy 10 éve, de én sem vettem még rá magam, hogy tudatosabban éljek egészségügyi szempontból.
Téged bizonyára azért is aggaszt fokozottabban ez a téma, mert beteg voltál. Nem tudom, hogy lehetne rávenni édesanyádat erre, talán ha együtt mennétek, veled együtt könnyebben rávenné magát a vizsgálatra. kívánom, hogy sikerüljön.
02:04!
És csapjan nyakon is,ha mégsem megy el? Nem gyerek már,azt azért nekem is be kell látnom!
Köszi azoknak,akik azért érezték a dolgok súlyát. nem tudok rá hatni,pedig több,mint 2 éve próbálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!