Hogyan vegyem rá édesanyámat, hogy járjon el rendesen méhnyakrákszűrésre? Az én példámból sem tanul.

Kedves Kérdező!

Mintha én tettem volna fel a kérdést! Nekem is volt daganatom, kemoterápiám. Anyámat mégsem tudom elküldeni, elzavarni az orvoshoz. Igaz, ő nem látta egyszer sem amit mi, ott az onkológián. Öreg már jelszóval, de nem érdekli.

Ilyen halált én sem kívánok magamnak! Mert ez minden, csak nem emberhez méltó elmúlás.

Nőgyógyászati betegséget pedig nem csak az kap, akinek sok volt a szex partnere. Sok a tudatlan ember.

Minden érvet elmondtam már én is Anyámnak. 5 éve özvegy, mi baja lehetne? Mondja Ő. Én meg győzködöm. Hiába.

Az inkább a betegség, mint egy pár perces rutinvizsgálat (bennem turkálnak) vállalása ledöbbentő.

Hogyan lehet így gondolkozni?

Igaz, hogy elmehetne vizsgálatra! De ha láttál rákos betegeket, láttad, akik átestek a kemoterápián, néhány évig vegetáltak még, akkor nem ítélnéd el az anyukádat!

Három ismerősöm is volt rákos. Nagyon rosszul voltak a kezelésektől, rengeteg pénzt költöttek az orvosokra, de mindhárman meghaltak 4-5 éven belül. Csak nagyon ritka, aki valóban meggyógyul.

Nem biztos, hogy nem anyukádnak van igaza.

KEDVES 13!

Most nagyon "feldobtál". A műtét, kemoterápia tényleg borzasztó. Fél évig...Aztán ha szerencsénk van, és IDŐBEN

nyakon csípik a betegséget, talán nem csak 4-5 évig "vegetálunk".

Nem azt mondom, hogy tökéletes az életem, de élek, látom a gyerekeimet. Kor előrehaladtával pedig más dolgok is előjönnek, nem biztos, hogy mindez a tumor, és a kemó mellékhatása. Nem érzem, hogy csak vegetálnék..

11.voltam.

Gondolom, engem is le fogsz szidni, de nekem az a véleményem, hogy a szürövizsgálatok nem sokat érnek. Az orvosunk is beismerte, hogy az évenkénti szürés alig ér valamit a gyógyulás szempontjából, mert a vizsgálat után pár nappal kezdödhet komoly elváltozás, és a követketö szürésre már túlságoan kifejlödhet.

De ettöl függetlenül én eleve nem egyeznék bele semmiféle kemoba meg operációba, mert sok olyan ismerösöm volt, akik "idöben" mentek, "idöben" felfedezték, hogy rákosak és a különféle kezelésektöl igen betegek voltak. Amikor "meggyógyultak", akkor is jó idöbe tartott, mire megint félig-meddig "normálisan" tudtak élni, és pár hónap/év után visszajött a betegség, és vagy akkor haltak bele ugyanolyan szenvedések mellett, mint amit irtál, vagy még párszor elvettek tölük egy-egy évet a "gyógyitással" de a végén mégis ugyanoda jutottak.

Egy rákos beteg családjának legalább akkora megterhelés a kezeléseket elviselni, látni, hogy az illetö tönkremegy a gyógyulás reményében, és utána állandóan ott a félsz, hogy mikor jön vissza.

Ha nekem lenne ilyen betegségem, akkor amig nincsnek erös fájdalmaim és tudom a megszokott életemet folytatni, addig élvezném azt, utána meg inkább öngyilkos lennék, hoy ne legyek senkinek terhére. Azt, hogy "gyógyitgassanak" amitöl legalább annyira szenvedek, mint a beegségtöl magától, semmi esetre sem vállanám.

Istenem, de buta emberek vannak...

Valóban létezik olyan, hogy valaki rákos lesz, és úgy dönt, nem kezelteti magát, hanem hagyják őt nyugodtan elmenni, a dédim így volt vele, de ő akkor már elmúlt 90 éves, szerintem nála érthető. De a Kérdező még nagyon fiatal, azért az anyukája is nyugodtan eléldegélhetne még legalább két-három évtizedet egészségesen, ha odafigyel magára.

A kérdésedre a választ nem tudom. Sajnos egy felnőtt embert általában nem lehet olyasmire kényszeríteni, amit nem akar. A nagynéném is így volt, neki az volt a szavajárása, hogy "a mi családunkban nem szokás rákosnak lenni" - hát szokás vagy nem, neki mégis méhdaganata lett. Akkor derült ki, amikor egyszer elöntötte a vér. Átesett mindenféle kellemetlen kezelésen, de meggyógyult, ennek kb. tíz éve, már hetven elmúlt, de rendkívül fitt, fiatalos, nagyon odafigyel magára.

Ez a történet nem tudom, biztatásnak jó-e. Elhiszem, hogy nagyon félted édesanyádat, de sajnos sok a fejét homokba dugó ember. :(

Talán a helyedben annyit tennék még, hogy kerek perec megmondanám neki, hogy menjen el vizsgálatokra, mert nem akarom, hogy egyszer ilyen szenvedéseket kelljen átélnie mint amiket láttál.

Igazából nem tudom milyen ez, mert rendszeresen járunk vizsgálatokra, főleg én. Mivel anyukámnak méhrákja volt, eltávolították a méhét, a családban pedig több mellrákos ember is van akiknek amputálni kellett a mellüket és akkor ennek tetejében még kiderült, hogy duzzanatok vannak jelen nálam is amik bár egyelőre probléma mentesek mégis mellvizsgálatra évente 2-3x kell járnom, de a nőgyógyászatit sem hagytam ki még 1évben sem. Sok megbetegedést kellett végignéznem így próbálok odafigyelni magamra főleg így, hogy csak 23vagyok.

Egyébként épp múltkor láttam a nőgyógyásznál egy nénit akit jól leszidtak mivel állítása szerint mióta megszült azóta nem volt vizsgálaton! A néni kb 60éves lehetett szóval képzelheted.

Remélem sikerül meggyőznöd anyukádat, fontos az egészség!