Jól érzem, hogy ennek a házasságnak befellegzett?
A kommunikáció a nullára csökkent a férjemmel, de legalább is a gyerekkel kapcsolatos dolgokon kívül másról más nem is beszélünk.
Megkérdezzük egymástól, hogy hogy van, mi újság, de ennyi. A válasz kb. egy mondat és nincs folytatás.
A hétvégén hosszú idő után kettesben elmentünk egy napra kikapcsolódni, gondoltam én naiv, majd most beszélhetünk a problémáinkról, de semmi sem történt. Folyton csörgött a telefonja, munkahelyről és egyéb kérdésekkel keresték, de amikor ez nem lett volna akadály, akkor is csak hallgattunk.
Az a legszomorúbb, hogy hétköznap szinte nem is találkozunk, mert késő este ér haza a munkából, reggel meg elmegy korán, így akkor még nem beszélünk, napközben 3-4 alkalommal telefonon beszélünk, de az is annyira ellaposodott, csak annyi, hogy hogy van, evett-e már, van-e munka és hogy itthon mi van a gyerekkel, de ennyi. És ez, mint egy betanult szöveg ismétlődik nap mint nap.
A gondjainkat nem tudjuk megbeszélni, mert egyikőnk sem kezdeményez, de ha mégis, akkor meg le van tudva annyival, hogy majd jobb lesz. Szerintem meg már nem.
válasza:Igen, jól érzed. Lehetne próbálkozni még párkapcsolati terápiával, ha erre vevő a férjed, de ha nem, akkor sajnos ennyi.
Vagy tűrsz némán vagy dobbantasz. Közben azért gondolkodj el azon, hogy te mennyiben hibás abban, hogy így alakult a dolog - merthohy nincs olyan, hogy csak az egyik fél a hibás. Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Azért érdemes ezen őszintén és alaposan elgondolkodni, hogy a következő kapcsolatodben ne ismételd meg ugyanezt a hibát.
Nem megbántani akarlak, csak ez egy másik nézőpont lehet, kérlek így olvasd!
Elvált szülők gyereke vagyok. 10 éves voltam, a bátyám 13. Tipikus "szép" válás volt, legalábbis ők így emlegetik. Éveken át ismételgettem amit otthonról hallottam "jobb így, mert nem veszekednek". Apa minden este felhívott minket, minden második hétvége vele.
Aztán felnőttem. Legalábbis megkomolyodtam, rájöttem mekkora kamu ez az egész! ennyi gondjuk volt, mint nektek! De ők feladták. Azóta is hallom anyámtól " az a hülye apád folyton kérte hogy hozzuk rendbe..." .
Eltelt 10 év. Ki hol tart? A bátyám nem bízik a nőkben. Én a férfiakban, de azért próbálunk tenni ez ellen. Apának gyönyörű kislánya született. Anya? 10 éve egyedül! Semmivel nincs előrébb, csak Apát szidja még mindig, hogy ezt meg azt nem tette meg mondjuk 15 éve!
BÁRMIT megadnék, ha egész családban nőhettem volna fel! És ezt úgy mondom, hogy mindketten támogattak minket, nem tűnt el, nem lépett le senki. Tudod, szép válás.
Meg kéne bocsátanom anyának. De még nem megy. Mert cserbenhagyott minket, mert kényelmesebb volt!
KÜZDJ a gyerekeidért! Egyszer szerettétek egymást, nem történt itt nagy gond, csak nem törődtök egymással! Ha más lenne melletted és vele se dolgoznátok a kapcsolaton, ugyan úgy ellaposodna!
Kérlek tedd meg a gyerekekért!
Remélem nem bántottalak meg.
Nem, nem bántottál meg kedves utolsó, megértem a te álláspontodat is, hiszen te a gyerek szemszögéből tudsz véleményt nyilvánítani, ami az egyik legfontosabb.
Viszont azt nem tudhatod, hogy mennyivel lennél elkeseredettebb, ha esetleg együtt maradnak anno a szüleid... nem tudhatod, hogy nem-e pokol lett volna az életük és a tiétek is együtt. Ez már sosem fog kiderülni.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Kedves kérdező!
Néha jobb a válás, az én szüleim esetében, pl. sokkal jobb. Ott is anyám lépett le, mert ahogy valaki említette "kényelmesebb" volt. Ez persze nekem gyerekként nem feltétlen eredményezett tökéletes helyzetet, de tudom, ha együtt maradnak rosszabb lett volna. Apám igazi zsarnok volt, mindenkit elnyomott maga körül, mostanra már jobb, de ehhez igenis kellett hogy megkapja a pofonjait az élettől, az elsőt, és legnagyobbat anyámtól.
Viszont azt is tudom, hogy én nem akarok olyan férjet, mint az apám. ÉS igen, igaz, hogy olyanokra bukunk, de én pl. tudatosan ellenállok az olyan pasiknak, akik hasonlóak természetre, akkor is ha nagyon bejönnek. ÉS most van egy párom, már együtt is élünk, közös jövőt tervezünk, és ha nem is teljesen, de lényegesen más, mint az apám. Megvan benne az, amit apámban szeretek, és nincs meg benne az, amit gyűlölök. ÉS én érte foggal körömmel harcolok/harcolnék. Még magam ellen is.
Neked kell eldöntened, hogy a férjed az igazi-e. De azért azt elmondom, hogy anyám 3. házasságában él, és így 49 évesen arra jutott, hogy egyik sem jobb a másiknál, csak másképp hülye.
Kérdés: megéri szétrombolni egy családot, hogy egy másik kapcsolatban 1-2 évig iszonyat boldog legyél, aztán ugyanide köss ki, csak közben még pereskedj a gyerekért, és tedd tönkre az ő életét is? A mostohaapa, ha jó fej is, nem az igazi. ÉS rengeteg konfliktust szül!!!! Ezt nagyon gondold át.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!