Ha vége a szerelemnek, vége a házasságnak is?

Egy anya a gyerekeiért él attól a pillanattól kezdve, amikor megszületett az első pici. Legalábbis ez a normális.

Viszont ez nem zárja ki a tényt, hogy boldog legyél, ha a férjed nem is akar változtatni, minek emésztenéd magad?

Ülj le és beszéld meg vele, ha azt érzed a helyzet már nem fog változni, tényként közöld vele, hogy ezért és ezért válni szeretnél.

Ha látsz arra lehetőséget, hogy jobb legyen a kapcsolatotok, mondd el neki, amit érzel, hogy élni akarsz nem pedig vegetálni.

A gyerekek felnőnek.

Így, vagy úgy, de lépned kéne, alanyi jogod van a boldogsághoz!

Nem értem,hogy ma sok nő miért hiszi azt,hogy a házasság végig egy lángoló szerelem! Miért nem érez felelősséget a házasságáért és a gyerekeiért?

Rád is illik az a régi dal: "Minden asszony a férjében csak hibát keres,mikor olyat akar tenni,ami nem helyes"

Üljetek le a férjeddel,ha kell többször is,és beszéljétek meg egymással,hogy melyikőtöknek mi a problémája!

A boldogság CSAK illúzió!

Ha elválsz,akkor boldogabb leszel? Keresed a pasasokat,aki boldoggá tesznek és a gyerekeidnek is jó apja lesz? Rájuk nem gondolsz?

Ha véletlen találnál is valakit,aki mellett boldognak hiszed magad,mit teszel ha pár év múlva kiderül,hogy mellette sem vagy boldog?

36 évesen már ezen is el kell gondolkodnod.

Azt írod, csak te teszel azért, hogy visszatérjen a romantika. Régebben megvolt? A gyerekek óta rosszabb a helyzet? Nyílt kísérleteid vannak?

Az a baj, hogy a szerelem minden kapcsolatban átalakul egy idő után, jó esetben szeretetté. Olyat könnyű találni, akivel pár hónapig nagy a lángolás, éjjel-nappal szép szavak, szex. Olyat nehéz találni, aki szeret és megbecsül 10-20-30-40 év után is.

Szerintem az is baj, hogy nem dolgoztad fel magadban a bizalom-kérdést, felhánytorgatod, és ki is vagy hegyeződve vszínű erre, ő érzi ezt, és testileg-lelkileg védekezésképp távolodik.

Megértelek téged, de amíg önmagadat nem teszed rendbe, bárkivel félresiklódhat a kapcsolat, ha nem 1, akkor 10 év után.