Az anyám meghalt úgy, hogy haragudott rám! Hogy lehet kibírni ezt?

Én úgy gondolom,ha egy anyukának bármit is tesz a gyermeke elsősorban mindig a gyermeke marad és szeretni fogja annak ellenére is,hogy bármit mondott vagy tett.Én abszolút megértem a lelki ismeretfurdalásodat,hiszen úgy távozott el,hogy nem tudtátok megbeszélni a gondjaitokat egymással.Ha hiszel benne,hogy bárhova is került most,hogy ő figyel és hall téged akkor soha nem késő elmondani azt amit most érzel.Szerintem a temetésre pedig menj el,lehet hogy a húgoddal is kibékültök.

Menj el a temetésre, búcsúzz el tőle. Gyászold meg és őrizd a szívedben a szép emlékeket. S bocsáss meg magadnak, mert ő is így akarná. Egyet tanulj meg, egy anya lehet dühös a gyerekére és talán bizonyos ideig haragudhat is rá. De soha nem múlik el a szeretete. Egy anyának mindig ott marad a szeretet a szívében a gyerekei iránt, és egy anyai szív még a síron túl is képes megbocsájtani. Tudom mert én is anya vagyok, és nekem is van anyukám. Ő is azt szeretné hogy boldog légy és éld az életed, ebben biztos vagyok.

Hidd el, ő halála küszöbén megbocsájtott Neked. Úgyhogy menj el a temetésre és köszönd ezt meg neki.

Kedves Kérdező! Hátha olvasod még, és hátha nem tartod tolakodásnak... Megkérdezném, hogy az eltelt idő alatt csökkent-e a bűntudatod, rendeződött-e a belső világod, ha úgy tetszik, a viszonyod Anyukáddal. Azért (is) kérdem, mert hajszálpontosan ez történt meg velem is, Apukám pár nappal azelőtt halt meg váratlanul, hogy találkoztunk volna hosszabb szünet és egymásra morgolódás után. Azóta majd megveszek a fájdalomtól és bűntudattól, pedig már több hónap eltelt.

Köszi a választ! Nyilván el kell fogadnunk ezt hosszabb távon. Azt írtad, hogy váratlanul halt meg anyukád. Ha nem hiszel a halál utáni létben, akkor anyukád szempontjából nézve picit mindegy, hogy haragban voltatok-e vagy sem, hiszen nem számolt azzal, hogy meg fog halni. Más lett volna, ha hosszan haldoklik, van ideje összegezni az életét, és eközben nem békültök ki. Az nyilván nagyon fájt volna neki. Ha meg esetleg van valami a halál után, akkor valószínűleg "kibékültetek" már, és van valami kapcsolat köztetek. Ha hiszel ebben, akkor fogadd el a köztetek lévő kapcsolatot, és tedd valahogy jóvá a mulasztásaidat. Én ezen vagyok... Mindenesetre nekünk, túlélőknek kell rendezni a viszonyunkat, lezárni a kapcsolatot, kibékülni, megérteni, szeretetteljes viszonyban maradni azzal, aki elment. Persze marha nehéz, én még mindig félőrült vagyok azóta a rohadt nap óta, lassan fél éve, és semmi életkedvem.