Szülők! Számotokra miért az a normális, ami egyébként nem az?
Előre is elnézést kérek minden szülőtől, nem megbélyegezni akarom az embereket, csak túl hosszú lenne a kérdést kifejteni a kérdéssávba.
Szóval sok élethelyzetben észrevettem már, hogy sok szülő szereti a kissé szokatlan viselkedésű fiatalokat. Több felnőttoktatásban is részt vettem, ahol vegyes korosztály volt jelen, 18 és 55 év közöttiek.
A legtöbb esetben a szülők mindig azokat a fiatalokat pártolták, akik -szerintem- bizarrul viselkedtek.
Pl. volt egy lány, aki 22 éves kora ellenére úgy viselkedett, mint egy 10 éves megszeppent gyerek. Egyedül még a büfébe sem mert elmenni kaját venni magának, mindig cipelte magával az egyik anyukát. Barátkozni nem barátkozott senkivel, csak ezzel az anyukával. Mikor megkérdeztem az anyukát, hogy nem nagy teher e ez a számára, mosolyogva válaszolta, hogy ez a lány teljesen rendben van, nincs vele gond, bárcsak az ő lánya is ilyen lenne. 22 évesen nulla baráttal, otthon ülő antiszociális, magányos emberként szeretné látni a lányát?
Aztán egy másik iskolában hasonló helyzet. Szintén egy lány, 24 éves. Semmi barát, semmi hobbi, semmi érdeklődés. A feladatokat mindig megcsinálja, órákon szorgalmas. Közeledtünk hozzá, de teljesen elzárkózott. Így ő is egy anyukára maradt. A kérdésemre ez az anyuka is hasonlóan válaszolt, hogy ezzel a "kislánnyal" semmi gond, kissé ugyan visszafogott, de minden anya örülne, ha ilyen "kislánya" lenne. Hangsúlyozom, egy 24 éves, mondhatni felnőtt nő, akit egy 38 éves anyuka "kislánynak" nevezett.
De hogy a fiúkról is hozzak példákat: egyik barátnőm bátyja is ilyen elzárkózott, magányos ember. 27 éves, néha a szomszéd kisfiúval szokott az udvaron focizni (14 éves). De ezen kívül semmi. Itt is megkérdeztem az anyukát, hogy nem bánja e , hogy G.-nek nincsenek belevaló barátai? Erre ő: "Persze, az kéne csak! Még a végén rossz társaságba keveredne!"
És végül az exem. Ő is egy érdekes alak volt. 30 éves, egy darab haverja nincs, akivel beülhetne sörözni meló után. Csupa 50-es nő veszi körül, mondhatni az anyja barátnőivel tartja a legjobban a kapcsolatot... Alig beszél, neki sincs semmi érdeklődése, és még soha nem bulizott egy egészségeset. Az öccse viszont igazi tini volt, nagypofájú, tele haverokkal, még most is sokat focizik, eljár szórakozni, és mindig mosolyog. Amit viszont az exemen nem láttam soha. (nem tudtam, hogy ilyen furcsa, ha tudom, össze sem jövök vele.)
A kedves mama mégis mindig az öccsét szidta, hogy micsoda pokoli kölyök volt, bezzeg J. egy földre szállt angyal, és a mai napig mama büszkesége. Bárcsak A. is ilyen gyerek lett volna, akkor most nem lenne ilyen ember. (Milyen ember? Mondjuk boldog, vidám, mosolygós? Dolgozni dolgozik, pénzt hazaadja, akkor mi a baj vele?)
Remélem nem kell tovább magyaráznom, és azt is őszintén remélem, hogy nem csak azt olvassátok, amit írok, hanem próbáljátok el is képzelni a helyzetet. Tehát itt nem csak a buliról, meg a piálásról van szó, meg a sok semmirekellő haverról. Hanem az egészséges önkép fejlődéséről, a szocializálódásról.
Tehát nem a vad bulikra gondolok, hanem arra, hogy egy fiatalnak, gyereknek barátokra van szüksége. És arról, hogy a legtöbb általam kikérdezett szülőnek mégis ezek a -számomra- nem normális viselkedésű emberek a jók, és irigylésre méltó gyermekek, míg aki órán felröhög, mert jó kedve van, az biztos be van szívva, drogozik, nem akar dolgozni, az anyja nyakán él...blabla.
Egyébként nem lázadó tini vagyok. :)
25 vagyok, és pusztán csak érdekel ennek a pszichológiai háttere. :)
Köszönöm!
válasza:Köszönöm! :) Ez nálam egy 5-ös válasz volt! ;)
Örülök, hogy érted a logikát, és örülök, hogy adtál is egy lehetséges magyarázatot. Őszintén szólva eddig erre nem is gondoltam. De lehet benne valami. Engem is féltettek, de egy idő után én is fellázadtam.
lehet, hogy mi vagyunk a szerencsések, a többiek meg a saját gyávaságuk csapdájába estek? Talán.
válasza:Valószínűleg vannak szülők, akik nem látják, hogy ezzel az értékrenddel nem felnőtté nevelik a gyereküket, hanem örök jógyerekké. Valószínűleg a tanfolyamon is egymásra talált egy ilyen gyerek egy hasonló gondolkodású szülővel.
Viszont szerintem a helyzet nem olyan súlyos, ahogy te látod. Lehet, hogy vannak súlyos esetek, és lehet, hogy te épp ezekkel találkoztál, de nekem az a tapasztalatom, hogy azért az így nevelt gyerekek is képesek megfelelő közegben másképpen viselkedni. Szóval ennek is vannak fokozatai, de szerenécsre nem lesznek mind képtelenek az önálló életre, akiket a szüleik így neveltek.
válasza:Mikor Én 14 voltam a 16 éves testvérem meghalt, ezért édesanyám bezárt a szobába.., kint laktunk a Szőlőhegyen 6km-re a falutól, iskolába kocsival vittek hoztak, sehova nem vittek el, sehova nem mehettem, mert "bajod lesz". Egy jópárszor kitudtam ezt játszani de szörnyű volt.Édesapámhoz hétvégente jártam.., kocsival, pedig a távolsági busz ott van 40 perc alatt. Sokszor döbbent rá apukám, hogy akárhányszor beküldött 14 évesen a boltba, sírva kérleltem, hogy ne kelljen egyedül bemennem. Nagyon rossz érzés volt, féltem bemenni. Nagy harc és veszekedés, verekedés árán elköltöztem édesapámhoz és rádöbbentem, hogy mikor Pestre BV-val kellett iskolába járnom, hogy szörnyen félek felszállni a buszra és ha valami nincs 200%-osra megtervezve rettegek! Lassan de biztosan azt hiszem növök ki belőle, és úgy gondolom, hogy az édesanyámék ellenpéldájából levonva a konzekvenciát egy talpraesett lány lettem, de eléggé sok hiányosság kelletkezett a lelkemben. Antiszociális lettem a lelkem 80%-ban, ami próbálja legyőzni azt a aradél 20%-ot ami egészséges maradt bennem.
Másfél éve összejöttem a párommal, internet segítségével, inmáron eljegyzésben töltjük együtt a szabad napjainkat de sajnos még nem élünk együtt de tervezzük a nyár közepére.
Na de ebben is van bukkanó! A párom szüleinek Ő az utolsó gyerekük aki még otthon él. Döbbenten néztem rá mikor mesélte nekem, hogy sosem volt még bevásárlóközpontban egyedül.., sosem mert felszállni egy buszra, kisboltba.., és semmit nem tud az életről. Ő tényleg a tipikus buta ember lett. 18 éves múlt és annyit észlel a világból mint egy 11 éves. A szülei még mindig fogják! Minden áron próbálok neki segíteni felnőni, átadni a tapasztalataimat neki, és hogy sok dologban maga jöjjön rá a dolgokban!
Sajnos sok ilyen szülő van! Párom szülei vallják, hogy az ő kisfiuk még 100 évig otthon fog élni mert Ő még kisfiú és nem tud semmit az életről.., és még tanulnia kell az életről.. De azt nem ismerik fel, hogy így sosem fog. Szánalmas!
Véleményem szerint az ilyen szülő nem is szülő hanem egy beteg elméjű önző szánalmas szakadék! Hányingerem van az ilyenektől!
válasza:Ne haragudj, hogy nem a kérdésedre válaszoltam, csak gondoltam megosztom veled, de a kérdésedre válaszolva:
A szülők mindig maguk miatt teszik ezt és nem azért, hogy az ő gyereküknek jó legyen! Az a lényeg, hogy Ő benne büszkeség legyen, és hogy Ő azt gondolja hogy ez jó! Sok szülő azért teszi, mert azt hiszi, hogyha sokáig a háznál van a gyereke és a segítségére van szüksége akkor pl nem romlik el a házassága, illetve sose marad egyedül.., és huzza ezzel az időt, mivel nevel magának egy társat aki mindig is rá lesz szorulva az élet összes területén hisz nem egy felnöttet nevel fel, hanem egy olyan embert aki szűklátókörrel rendelkezik, és csak azt tudja, hogy anyu megcsinál mindent, és anyura mindig számíthatok.
4.-ik válaszoló.
Köszönöm a második választ is!
Az exem is elég kirívó eset, de a barátnőm bátyja nagyon. Talán pont azért ilyen feltűnő, mert ott van mellettük a szöveg ellentétük. (barátnőm, és exem öccse)
Próbálkoztam az exemet is bevonni a közösségi életbe, de általában minden próbálkozás kudarcba fulladt. Az est végére egy félreeső kanapén kucorgott, én pedig fogtam a kezét. próbáltam vele empatikus lenni, de egy idő után már nem volt kedvem az egészhez, és elmentem nélküle az összejövetelekre, aminek persze az lett a vége, hogy kitörte a balhét, és kijelentette, hogy nem mehetek többet.
De remélem, hogy úgy van ahogy mondod, és ezek a fiatalok idővel megtalálják a kiszabadulási utat! :)
34 válaszoló: külön köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatodat.
Valahol azért így már a szülőket is megértem, mert biztos én is fogom félteni a gyermekem, és biztos, hogy valamelyest a jó szándék vezérli őket. De abban is igazad lehet, hogy sok anya magának neveli ki a fiacskáját. Talán ezért is van annyi anyamániákus pasi. (már annak is örülni kell, ha 30 évesen nem az anyjával él, mert az nagy szó).
Nem tudom, hogy az anyukák tudatosan csinálják e ezt.
nekem is van egy bátyám, de anyuval teljesen más a kapcsolatuk, mint a mai modell. Teljesen el tudta engedni, nem lóg a nyakán, nem beszél a felesége ellen.
De az is érdekes, hogy mai napig félsz sok dologtól. Ezt én is észrevettem magamon. Mint mondtam, engem is visszafogtak, olyan 14 évesen lázadtam föl. De pl mai napig úgy szeretek csak ruhát venni, ha anyukám ott van velem. Ha nem mutathatom meg neki a kiszemelt cuccot, akkor meg sem veszem. Lehet, hogy ez is egy hátramaradt "mellékhatás".
Mindenesetre érdekes. Én is azután lettem "tökösebb", hogy a fővárosban éltem 3 évig. De nehéz volt.
No mindegy, azért kívánom, hogy sikerüljön a pároddal is majd megoldanotok ezt a helyzetet. :)
*3-4 válaszoló...
azt hiszem, már nem megy nekem a gépelés. :)
válasza:Hát a ruhavásárlás már kétesélyes, de lehetséges, hogy mivel fogtak.. kell a visszajelzés, valamiféle megerősítés stb
És hát igen, én társfüggő lettem emiatt, ami kellemetlen, de kezelhető nagy erővel :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!