Fiatalok, ti meddig jártatok a szüleitekkel kirándulni?

Mai napig járunk együtt.21 vagyok,tesóm 26 és alig várjuk a nyári Tisza-parti kirándulást a szüleinkkel.Ha tehetjük elmegyünk együtt szalonnát sütni,meg ilyesmi :)

Tudom hogy sok ember szerint ciki,de én szeretek velük lenni :)

Felnőtt, önálló ember vagyok. 23 éves, dolgozok és már külön élek a párommal. Ettől függetlenül mondhatni sokat járok a szüleimmel ide-oda.

Most télen voltunk Bécsben pár napra a szüleim meg én és a párom. Nagyon jól éreztük magunkat.

Az ősszel Erdélyben voltunk pár napra. A szüleim, egy baráti házaspárjuk és mi a párommal.

Nyáron Horvátországban voltunk egy 10 fős társasággal. Fele húszon éves pár volt a másik fele meg 40-50-es. Mégis remek volt.

Meg néhány spontán dolog. Például nyáron egyszer felhívott fater kérdezte mit csinálok. Mondtam semmit erre azt mondja ott vagyok egy óra múlva. Jött aztán elmentünk egy autóstalálkozóra.

Annak meg különösen örülök, hogy a párom is partner ebben. Ő is nagyon jól érzi magát a szüleimmel. Nem érzi "cikinek". Csonka családban nőt fel, neki mindig is hiányzott ez a fajta családi élet ami nálunk van. Ha nem is pótolhatja be ami a gyerek korából kimaradt, de része lehet egy igazi családnak és ezt élvezi.

Meg régebben mikor kamaszok meg fiatal felnőttek voltunk (15-19 éves korom között) és csináltunk valami hülyeséget akkor pl. az én apámhoz mindig fordulhattunk. Volt egy eset, 18 évesek voltunk, friss jogsi, haverom vezetett aztán mentünk valahova egy barátommal. Árokba fordultunk, nekünk nem lett semmi bajunk, csak a kocsinak. Ott álltunk az út szélén kicsit rémültem meg tanácstalanul, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Aztán mondja a barátom, hogy "szóljá má apádnak". Kérdeztem tőle miért nem szólsz a tiédnek. Erre ő "annak a baromnak minek? csak azért, hogy ide jöjjön ordítani?". Az milyen már, hogy valaki a saját apjához nem mer fordulni ha baj van. Volt még pár hasonló. Apámhoz mindig fordulhattunk. Néha tőle is megkaptuk a fejmosást, de nem ordítozással. Hanem normálisan rávilágított a hibáinkra és megértette velünk mit és hol b@sztunk el. Meg is értettük!

Aki azt furának vagy cikinek tartja ha a szüleivel van nem normális dolog, legyen akárhány éves az illető. Szerintem sokkal cikibb ha valaki nem szeret a szüleivel lenni és inkább a szülőre nézve ciki, hogy nem tudott olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekével, hogy ne tartsa cikinek!

25 vagyok, párom 26, már nem a szülőkkel élünk, de télen voltunk az ő szüleivel Bécsben, nyáron pedig mindkettőnk szüleivel megyünk majd nyaralni.

Én anyukámmal járok színházba, cukrászdába, "csajos napot" tartani.

18-19 évesen egyébként nem jártam velük, kb. 22 voltam, amikor megint elmentem velük nyaralni, azóta pedig minden évben, legalább 2-3 napra.

Bármeddig, ebben szerintem semmi különös nincs. Oké, van az az életkor, amikor a baráti kapcsolatok kb. a világ közepének számítanak (nem úgy értem, hogy ez amúgy nem fontos), ilyenkor lehet, hogy kicsit háttérbe szorulnak némelyik fiatalnál a családi programok még akkor is, ha amúgy nincs konfliktus a szülőkkel, de normál esetben egy idő után helyre billen az egyensúly.

Amikor gyerek voltam, nagyon sokat jártunk kirándulni. Most már nekem is saját családom van, 25 éves vagyok, külön élek jó ideje a szüleimtől, de például szülinapomon is, névnapomon is szoktam kérni, hogy az legyen a program, hogy kirándulunk - szerencsére mindkettő igazi jó kis kirándulós időszakban van. Vagy például én apukámmal nagyon szeretek színházba menni, anyukámmal meg sokszor voltam már kettesben hangversenyen, moziba is szoktunk járni mindannyian együtt. Nyaralni mondjuk már régen nem voltunk közösen, elég sokba kerülne az úgy, ha mind mennénk, meg mindenki mást szeret, én pl. szívesen sátorozom, anyukám viszont ennél azért kényelmesebb helyre menne, aztán az úticélban is nehezen egyeznénk meg, hogy most valami vízpart, vagy nagyváros, vagy erdő, vagy mi legyen. Na meg nekem már régóta az az igazi nyaralás, hogy elmegyek valamelyik fesztiválra 3-4 napra, meg persze van még egy, amikor gyerekkel megyünk, de az is ilyen sátras történet :)

Na de a lényeg az, hogy én a mai napig szeretek a szüleimmel programot csinálni, elmenni valahova, együtt lenni, jókat beszélgetni, és remélem még nagyon nagyon sokáig lesz lehetőségünk erre.

24 éves vagyok, és mi is szoktunk együtt menni. Sajna egyre ritkábban, de ennek anyagi oka van.

Egyébként apukám például a mai napig évi néhány alkalommal csinál egy vagy néhány napos közös programot az anyukájával és a húgával, amire mi nem is vagyunk hivatalosak, mert az az ő szűk családi programjuk :)