Házasságban élő nő vagyok, de nagyon régóta úgy érzem, hogy egy nővel boldogabb lehetnék, hogyan tovább?
Sajnos nem tudok elég időt fordítani most arra, hogy az elején kezdjem és nem is biztos, hogy szükség van rá, szóval a lényeges dolgokat próbálom inkább leírni.
Házas vagyok 7 éve, van egy ovis gyerekem is. Mindig is inkább karrierista voltam, emiatt fel sem tűnt, hogy sorra mennek tönkre a kapcsolataim és nem érzem magam boldognak. Aztán megismertem egy 15 évvel idősebb férfit, akire felnéztem és nagyon kötődtem hozzá, úgy éreztem, hogy bármi is lesz, mellette biztonságban leszek és harmóniában élhetünk. Tényleg így lett, mindenem megvan, érezhetném az életemet teljesnek, de valamiért képtelen vagyok és ezt már nagyon régóta érzem, de csak néhány hónapja jött el az idő, amikor bevallottam magamnak.
18-19 évesen rengeteg dolgot kipróbáltam, kezelhetetlen voltam, de minden közül a legjelentősebbek az érzések voltak, amiket táplált irántam egy másik lány, én meg viszonoztam. Ennek aztán véget kellett vetnem, mert senkinek nem akartam lerombolni a rólam kialakított illúzióját, de sokáig ott lappangott az érzés és nemrég köszönt vissza egy teljesen más személy megjelenésével.
Egyszerűen úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok, mert vágyakozom a dolog után, de ezzel együtt szégyent érzek, bűntudatot, nem tudom, hogy mit tehetnék. Képtelen vagyok bármit is lépni, csak szenvedek és már teljesen felemészt belül.
Megköszönném, ha objektív tanácsot adnátok, nincs senki, akivel erről beszélhetnék, képtelen vagyok bárkinek is elmondani a környezetemben.
Bocsánat, csak kicsit zűrös napjaim voltak és most van pár perc szabadidőm.
Hát, hogy mit ad ő nekem egy összetett dolog, talán a legfontosabb, hogy nagyon hasonló a felfogásunk, csak ő merészebb kiadásban. Nagyon jól el tudok lenni vele lenni órákig, szeretem hallgatni, egyszerűen sosem elég az, amennyit együtt vagyunk. Ehhez jönnek hozzá egyéb érzések. A férjemtől megkapom a biztonságot, nyugalmat, de az a valami nincs meg, amitől nem érezném magam szétesve. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes, talán inkább csak elválni minden túlbonyolítás nélkül, de itt van a gyerek és ezt nem akarom elhamarkodni, mert mindketten fontosak számomra.
Alapjába véve a nők nem izgatnak, csak bizonyos nők, mint most ő is, vagy régen a kis kalandom. Nem tudok úgy nézni a saját nemem nagy részére, mint vonzó tényező, talán mert én túl nőies vagyok és a szituáció, hogy nem úgy zajlanak a dolgok, mint egy normál helyzetben, megijeszt. Azt meg nem akarom, hogy a családom ezt megtudja, a barátaim előtt nem titkolózom, de akármi is lenne, azt próbálnám nem nyilvánosságra hozni, pont ezért a férjemnek sem szívesen számolok be róla.
Azt tudom, hogy ez most egy nagyon jó dolog, sok szép percet okoz ez a helyzet, csak egyre romlottabbnak érzem magam tőle.
Tudod, hogy egy aktuális rajongás mennyire múló dolog vagy mennyire örök érvényű, nem könnyű eldönteni. Ha házasságban élőnél jelenik meg, akkor nagyon nagy a tét.
Próbálj ne ítélkezni magad felett, beszélgess legbensőbb éneddel, engedd szóhoz jutni a lelkedet... Szemléld magad, a belső folyamataidat, érzéseidet ítéletmentesen.
Szia!
Hogy vagy azóta?
Azt el tudod képzelni, hogy ezzel a lánnyal éld le a hátralévő életedet? Ha igen, nosza, ha nem, akkor viszont minek borítani mindent...
Drukkolok Neked, írj, hogy hogy állnak benned a dolgok!
Megvagy még? Hogy alakul azóta?
Történt valami változás?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!