Most tényleg én vagyok a "gyerekutáló" nőszemély a párom szemében? Ti mit tettetek volna vagy tennétek a helyemben?

Páromnak van az előző házasságából egy 11 éves kisfia.

Ezzel semmi gond sincs.

A probléma ott kezdődik, hogy :

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

1. A gyerek rendkívül elkényeztetett. Szó szerint értsétek, az ég világon SEMMI sincs neki megtiltva. Amikor megkérdeztem a páromat, akkor azt mondta, hogy nem szeretné, ha nem örülne a gyerek, rengetegszer kapott akár naponta új játékokat, mert jó volt nézni ahogy örül, és nem akarja mindig azt mondogatni, hogy "nem nem nem nem". Ráadásul ha tiltogatna neki akkor szerinte kevesebbszer látná őt a héten.

2. (ami a legjobban idegesít) A párom volt felesége állandóan ellenem neveli a gyereket. Beszól, lek*rváz, rugdos stb.

Eddig tűrtem, mondván hogy "kisgyerek, azt sem tudja mit jelent" , persze mindig rászóltam.

De a pohár nemrég telt be.

3 hónapja annak, hogy édesanyám elhunyt. Párom a szobában volt, én a konyhában, a gyerek is a konyhában volt. Elkezdte szidni az édesanyámat, és h "milyen jó, hogy már meghalt". Na ekkor besokalltam, odamentem, és lekevertem neki egy nagy maflást. Párom persze hallotta. Erre elkezdett visítozva bőgni, meg szaladni a páromhoz.

Párom ezt számon kérte.

Közöltem vele, hogy vagy megneveli, vagy szól a drága ex-nejének hogy ne ellenem nevelje a gyerekét, vagy szedi a sátorfáját és ide a gyereket többet be nem engedem, aztán felőlem visítozhat.

Elmondtam neki miket mondott, párom leszidta a gyereket, de neheztel rám, hogy miért kellett a pofon.

A gyerek már kevesebbszer szólogat be, és nem durvákat, de még mindig azt csinál amit akar.

Mit tegyek?

Ti mit tennétek?

Valóban én voltam a hibás, és tényleg elvetettem a sulykot?

35/L