Most tényleg én vagyok a "gyerekutáló" nőszemély a párom szemében? Ti mit tettetek volna vagy tennétek a helyemben?

Az hogy a gyerek keresi a határokat teljesen normális egészséges viselkedés.

Az hogy ilyen kegyeletlenül beszólt annak a következménye hogy korábban nem ütközött bele határokba. Most lett egy ilyen határ, s ha a párod belátta a hibákat s tesz ellene akkor ez az egész helyzet messze nem jó, de elfogadható megoldás.

Mindenki követ el hibákat, itt mindhárban elkövettetek (az anyát most nem számolom bele), de szerintem a felnőttektől jobban számonkérhető a hiba, mert a felnőt dolga a határok felállitása a gyerek dolga pedig ezeknek a kitapasztalása.

A gyerek nem érti még mit él át egy anyját elvesztő ember, ezzel az érzéssel csak akkor fog azonosulni ha ő maga is átéli.

Még annyi, hogy azt hogy a párod neheztel rád a pofon miatt fogadd el. Én se örülnék ha más megütné a gyerekemet akkor se ha tudnám hogy jogosan tette. S nekem is időbe telne míg ki tudnám mondani hogy igaza volt...

Az oké hogy ultimátumot adtál a párodnak, azonban ha ezt a helyzetet megoldja akkor becsült meg. Én nem biztos hogy megálltam volna hogy ne pofozzalak meg. Alighanem én a párod helyében már lapáton lennék és aztán hiába bánna bárki bármit...

" Én nem biztos hogy megálltam volna hogy ne pofozzalak meg. "

Első körben az apukának a gyerekét kellett volna megnevelni és akkor nem fajult volna idáig a helyzet.

Mindenképpen meg kell nevelni a gyereket, különben szörnyeteg lesz belőle. Még gimi mellett egy lovardában dolgoztam nyaranta és főleg a jobb anyagi helyzetben lévő szülők hordták oda a gyerekeiket sétalovaglásra. Találkoztam olyanokkal akik tényleg intelligensek voltak a gyerekeikkel meg öröm volt beszélgeni a vezetgeés alatt (én talpalok a ló mellett és száron vezetem mert mégse lehet oda adni a vezetést egy lovagolni nem tudó gyereknek) de sajnos ezek voltak kevesebben. Nagyon sok "dolgozom ezért nincs isőm a gyerekre de mindent megadok neki kárpótlásul" mentalitással nevelt kölyök volt. Az egyik mindenáron vágtázni akart ezt persze nem engedtük meg hisz életében először ült lovon, végigbömbölte az utat miután vége volt a túrának és levettem a nyeregből elkezdte rugdosni a ló lábát dühében meg nekem is a szemembe kapott. Volt olyan amelyik azt akarta hogy gyorsabban menjünk és engem kezdett el csapkodni a kanatár lelógó részével, a szülő reakciója. "jaj csak játszik" és mivel fizető vendégek nem mondhatom azt hogy majd én megmutatom a büdös kölkének mi a játék.

A pofon teljesen jogos volt szerintem, nem szabad hagyni a gyereket hogy azt tegyen amit akar. Az anya meg nagyon sértett és keserű lehet ha ellened neveli a gyereket és ez a közeg a gyerek lelkivilágára is hatással lesz, ilyen neveléssel az egész életét el lehet szúrni.

"Szerintem a gyerek apja kiszolgáltatott helyzetben van, 35/L akarja hordani a nadrágot a saját kis birodalmában."

Miért, talán meg kellene alázkodni előttük, hagyni hogy szidják őt és a családtagjait, majd hálát rebegve nekik megköszönni, hogy befogadhatta őket?

A kiszolgáltatott helyzetben lévő apuci akkor vegyen magának lakást, költözzön oda és ott úgy beszél ahogy akar a gyereke. Szerintem inkább a kérdező az, akit kihasználnak, apuci befészkelte magát hozzá mert ott a kecó, nem kell gürizni érte, és emellett a neveletlen kölkét is pátyolgassák.