Most tényleg én vagyok a "gyerekutáló" nőszemély a párom szemében? Ti mit tettetek volna vagy tennétek a helyemben?

Én alapvetően mindenkit megértek az adott helyzetben. Az más kérdés ki miben a hibás. A kérdező elvesztette az édesanyját. De ez a gyerek 11 évesen elvesztette a családját.

Fontos kérdés hogy a kérdező csábitotta e el az apját, vagy az a kapcsolat elöbb szétment s a kérdező csupám boldoggá teszi a gyerek boldogtalan apját?

Az az igazi bűn, hogy egy gyereket ilyennek nevelnek a szülei. Ha én gyerekkoromban lek..váztam volna valakit, vagy olyanokat mondtam volna, hogy jó, hogy meghaltak a szülei, biztos kaptam volna egy fenekelést és még csak nem is azt mondanám így felnőtt koromban, hogy "kapják vissza az élettől", hanem azt, hogy megérdemeltem.

Itt az apuka nem tud igazán apa lenni, hagyja magát terrorizálni a gyerekétől és így zsarnokot nevel belőle. Ami nem lesz jó senkinek hosszútávon.

A szeretet nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk a gyereknek. Pont azért, mert ő még gyerek, a felnőttek a példaképei, befolyásolható, a személyisége még alakulóban van.

"Beszól, lek*rváz, rugdos" Ilyennek nevelték a szülei. Ez a szüleit minősíti.

40-es válaszoló való igaz hogy a család alapja a szeretet csakhogy önmagában az k@rvára nem elég. Az általam említett gyerekeket is szerették a szülei ennek ellenére nem volt jó a családi életük, szeretet ide vagy oda ha egy gyereket a végteleségig elkényeztetnek abból zsanok lesz aki átgázol másokon, bunkón viselkedik, egoista lesz stb. Ha neked jó hogy ilyen embert nevelsz a gyerekedből egészségedre de nem csodálkozz ha öregkorodra azt is elfelejti hogy a világon vagy, vagy kihasznál.

A pofon meg kijárt mert egy 11 éves a gyerek már tisztába van vele mit mond, és hogy igen csak megbántja vele a másikat. Nekem az ilyen toleráns idiótákból van elegem akik azt mondják csak az a fontos hogy szeressük egymást vagy én megadok mindent a gyerekemnek csak időm nincs vele foglalkozni. Kell következetes nevelés a gyerek mellé és párkapcsolatba is kell türelem meg kompromisszumkészég mert anélkül tök mindegy mekkora szerelem nem működik hosszú távon.

Azért kíváncsi lennék arra, hogy akik itt a kérdező ellen írtak, hogy meddig bírták volna tűvel-cérnával. Azért a gép mögül könnyű írni, de amikor folyamatosan benne vagy egy szituációban, teljesen más.

Nem hiszem, hogy ti egy mosollyal elintéztétek volna, ha a nemrég meghalt édesanyátokról ilyet mondott volna a gyerek.

A szeretetet meg nem ott kezdődik, hogy egy gyerek parancsol a szülőnek, vagy egy felnőttnek. Nagyon sok elvált szülő neveli a gyereket, nagyon sok gyereknek halt meg valamelyik szülője, de mégsem lesz elfogadott, hogy akkor onnantól ő dirigál.

45-ös, szerintem a gyerek k...vázzá le a kérdezőt, " Beszól, lek*rváz, rugdos", nem hiszem, hogy az anyuka rugdos. :D Egy felnőtt embert meg már senki nem fog megnevelni, saját magának kéne magát "megnevelni" a gyerek érdekében.

Én értem, hogy haragszik a kérdezőre, de nem a gyereket kellene uszítani, ugyanis egy gyerekről (leendő felnőttről) és nem egy kutyáról van szó.

Nem te voltal a hibas es nem is vetetted el a sulykot.

Az apanak szepen le kellene ulnie a gyerekkel, ha konnyebb, akkor csak vele, egyenlore nelkuled es elmondani, hogy "Pistikem, engem nem erdekel, hogy anyad mit mond Krisztire, nem erdekel, hogy te szereted e, de ez itt a MI otthonunk, KRISZTI A TARSAM, itt neked NORMALISAN, TISZTELETTUDOAN KELL viselkedned. Ha nem tetszik, akkor innentol kezdve nincs ajandek, csak alkalomkor, a program pedig jatszoter-mozi-cukraszda, semmi tobb. Majd ha tudsz normalisan viselkedni, akkor johetsz ide HOZZANK ujra.